Sok munka bejött az utóbbi időben, semmi időm nem maradt blogolni. Most van egy kis nyugi, úgy hogy megpróbálom viszonylag röviden összefoglalni az elmúlt másfél hónapot.
Az immunológusom felírt Fraxiparine vérhígítót és Medrol szteroidot a következő lombik miatt. Az utóbbit 50 napig kell majd szednem. A vérhígítót annak ellenére felírta, hogy genetikailag nem vagyok rá hajlamos és a kardiolipin vizsgálatom is jó. Aná-t is nézetett, szerencsére az is negatív lett. A második konzultáció végén az immunológus megkért arra, hogy küldjek majd neki fotót a babáról( babákról), mert ő szász-százalékosan biztos a sikerben. Hát én már nem vagyok az...
Közben elmenetem az endokrinológusom által kiírt vérvételekre is. Nézetett most női hormonokat is. A 21. napon kellett mennem. Kiderült, hogy a prolaktinom megint az egekben, tehát az eddig dicsért Mastodynon csepp leszerepelt nálam. Tanár úrral egyeztettem és elkezdtem újra szedni fél szem Bromocriptint, majd legfeljebb a vadul tiltakozó endokrinológusomnak nem vallom be...
A TSH-m felment 1.7-re ismét, pedig nem csökkentettem a Letrox adagomat, továbbra is 75 mcg-t szedek. Nem tudom mi történt, hiszen 2 hónapja még 0,3 volt a TSH-m. Tudom, hogy nem a TSH-t kell nézni, hanem az FT3 és 4-et, de azokkal sem vagyok maradéktalanul megelégedve. Csak hó végén megyek az endokrinológushoz, magamtól meg nem merek és nem is akarok emelni a Letrox adagomon, mert nem tudom, mi lesz így. Egyre több hormont kell szednem, attól félek, hogy így teljesen el fog lustulni a pajzsmirigyem. Mi történhetett a hormonháztartásommal 3 hónappal a befejező műtét után? Én abban reménykedtem, hogy mostanra már rég terhes leszek és nem kell a nyamvadt hormonjaimmal foglalkoznom..
Ami még jobban elkeserített az az ACTH szintem, ami jó magas lett. Elvileg ez Cushing-szindrómára utalhat. Mit ne mondjak, semmi más nem hiányzott eddig az életemből! Nagyon remélem, hogy csak valamelyik táplálékkiegészítő miatt emelkedett meg, legfőképpen a Zyflamend-re gyanakszom. Elvileg a szteroid( amit én még nem szedek) emelheti a vérben az ACTH szintet. Lehet, hogy a Zyflamend is úgy működik mint a szteroidok? Azt is megtudtam az immunológustól, hogy az ACTH-t pont ébredéskor kell levenni, tehát 1-2 órával később már nem mérvadó a kapott érték, de ha jól olvastam, ennek szintje ébredéskor a legmagasabb, tehát sehogy sem jövök jól ki belőle. Kíváncsi vagyok, mit mond majd az endokrinológusom, de szerintem most már el fog küldeni egy MRI-re, mert a magas prolaktinom és az ACTH is indokolttá teszi. Jaj, csak nehogy valami jóindulatú tumorom legyen, mert akkor annyi a babaprojektnek!!!
Meglepő módon, a progeszteronom gyönyörű lett, 45 nMol, pedig 3 nappal később megjött a vérvétel után. Terhesen alig volt 55 most meg a mensi előtt is magas. Ki érti ezt???Ráadásul a magas prolaktin miatt a progeszteronomnak rossznak kellett volna lennie...
Rájöttem, hogy nincsenek itt szabályok, tehetek én bármit, lehetnek nekem gyönyörű ciklusaim és magas progeszteron szintem, ha a baba nem akar megfoganni! Tisztára ki szoktam akadni, ha a ciklusom csak 24-25 napos, erre a 19 napos ciklussal rendelkező ismerősöm három hónap alatt teherbe esett, pedig biztos voltam benne, hogy nehéz ügy lesz neki. Nem kapott még progeszteronpótlást sem a hetedik hétig, pedig számomra egyértelmű volt addig is, hogy a rövid ciklus azt jelenti, hogy kevés a progi. Remélem megmarad neki a baba a későn elkezdett Utrogestan ellenére és ha igen, akkor aztán tényleg azt mondom, hogy letojok mindent, teljesen felesleges pénzt kiadni a sok táplálékkiegészítőre és orvosra. A lány most kezdte el szedni a folsavat is. Én hiába tömtem magamba minden csodaszert, mégsem volt egészséges a baba. Szóval nem számít itt semmi, szerencsekérdése az egész!
Közben a BMC-be is bejelentkeztem, túl vagyok már a 3. napi vérvételen, holnap megyek a 21. napira. Levették az AMH-t is, remélem nem lesz rossz idén sem. Holnap elvileg megtudom.
Remélem nem lesz holnap túl korai a vérvétel, mivel biztosra tudom, hogy 5 napja volt peteérésem ugyanis voltam ultrahangon az SZTK-ban mivel megint elkezdett fájni a jobb oldalam( most sem találják az okát). Cisztát szerencsére nem láttak, de egy gyönyörű érett tüszőt viszont igen pedig már a 15. ciklusnapon voltam. :)
Amúgy nagyon nem vagyok már lelkes, nem hiszek a lombik sikerében. Ennyire negatív talán még sosem voltam IVF előtt. Már nem hiszek abban, hogy lesz még egy gyermekem. :( Egyre távoli álomnak tűnik...37 éves leszek ebben a hónapban :( Egyelőre úgy döntöttünk, hogy a Fülöp féle kivizsgálásokra nem költünk és nem lesz több lombikunk sem. Elég volt, nem bírjuk már a sok megpróbáltatást!
Örülök, hogy jöttél :)
VálaszTörlésA Medrolból mennyit kell szedned, arról nem volt szó? A Kaáliban én is kapom a vérhígítót a MTHFR-re, Fülöp is javasolja rá, de megoszlanak a vélemények, hogy kell-e...Ártani csak nem árt:)
Sosem nézettem ilyen ACTH szintet, viszont egyszer rám is rámtört a para ezzel a Cushing kórral kapcsolatban, vagyis, hogy arra engem sosem vizsgált senki. Szóltam az endokrinológusnak, hogy írjon ki rá nekem vizsgálatot, de azt mondta, hogy az szinte biztos, hogy nekem nincsen, mert nagyon látványosak a külső jelei (nagyon nagy túlsúly, a nyaktájékon is zsírcsomók, ilyesmiket mondott). Hát én ráhagytam, elhittem, nem néztem ennek végül utána...
Jaaj, Andi drága, már én is tudom, hogy nincsenek szabályok, mindig rájövök, én is folyamatosan ezzel szembesülök. Az egyik terhes ismerősöm most például úgy esett teherbe , hogy tini kora óta nagyon nincs rendben a mensije, van, hogy 2 hetente menstruál, szinte sosincs szabály nála. Plusz az IR-nek is külső tünetei voltak nála, biztos voltam benne, hogy szegénynek neki is meggyűlik majd a baja. El is döntötte, hogy elmegy dokihoz (tanácsomra), kiderült, hogy valóban van egy enyhe kis IR, de a vizsgálatra 2 hétre már ott tartotta a pozitív tesztet a kezében, hála Istennek minden rendben van a terhességével. Másik ismerős autimmun pajzsmiriggyel azonnal teherbeesett...Szerencsére náluk is szuperül alakul minden:) Más meg ugyanezzel Fülöppel szenved éveken át. Én már nem tanácsolok senkinek semmit, csak hogy először keféljen, azt ha szükséges max utána gondolkodjon:D Nincs itt semmiféle törvényszerűség.
ne ásd el magad 37 évesen a 2. gyereknél...!:( Szerintem ez teljesen rendben van (mármint a korod), még simán teljesen jó, akár később is, de persze bízom benne, hogy sikerül még most. Kb én is annyi leszek a 2. gyereknél, de ennek feltétele, hogy jövőre sikerüljön az 1. :D
Én is pont ezt javaslom mindenkinek: a 8. naptól kétnaponta szex :) Aztán fél-egy év után kezdhetnek el izgulni, de addig mindent bele! Úgy tűnik, ez rajtunk kívül mindenkinek bejön. Én csak azt látom, hogy engem most is mindenki lekőröz és sorban születnek a babák meg a pozitív tesztek/ szívhangok. Hát ez van,el kell valahogy fogadnom az egy gyerekes(amúgy csodálatos) állapotot és nem szabad emiatt nap mint nap szomorkodnom...A Cushing tünetei nálam sincsenek meg, de lehet hogy az elején nem is törvényszerű a jelenlétük. Na, majd a dokim remélhetőleg tovább vizsgálja, nem akarok erre is ráparázni. Jövőre lesz nálatok BABA, én ezt száz-százalékosan érzem. :)
TörlésJa, bocs, kimaradt a Medrol. 16 mg az IVF előtt 2 héttel. 3 hét után ez napi 8 mg-ra csökkenthető. A vérhígítót nem bánom, segíti a beágyazódást. Az én korosztályomnak már javasolva van. Köszi a biztatást! :)
TörlésNekünk a kicsi egészen biztosan a 8, napnál korábban fogant, szóval mi mindig azt csináltuk, hogy amint elmúlt a mensi neki is ugrottunk a dolognak.:-)
TörlésBízni kell, mást nem lehet tenni, de akármi lesz, a kisfiad már ott van veletek szerencsére.:-) A koroddal nincsen semmi baj, én mindig emlegetem a kedves ismerősöm, aki 38 évesen szülte az első gyerekét, aztán lett neki összesen 4 (ikrek nem voltak).
Csodálom a kitartásotokat, erőtöket!!
8. napnál hamarabb fogant? Rövidek voltak a te ciklusaid is?
TörlésNagy szerencse, hogy van már egy gyermekem, nem is tudom mi lenne velem nélküle csak hát telhetetlen vagyok és duplázni akarom ezt a hatalmas szerelmet ;)
Nekem is van olyan ismerősöm, aki autoimmun pm gyulladásos és az első gyerekét 37-38 évesen szülte, a másodikkal meg szoptatás alatt lett terhes. Ott van most Pásztor Anna is, aki az elsőt 40 évesen szülte, a második meg 42 évesen fogant, mindjárt szül, csak hát ezek a kivételek, nem pedig az átlagok. Ő mint ismert személy elég rossz üzenetet közvetít a mai fiataloknak, mert az ő példájából kiindulva sokan úgy gondolják, nagymama korban is termékenyek lesznek...
Én is mindjárt 42 leszek :) A kor egy statisztikai szám, az a lényeg, hogy élted eddig az életed, mennyire tudatosan vagy hedonistán, ez utóbbiak táborában huszonévesek szervezete is lehet lestrapált, ahogy annak ellenkezője is igaz lehet. Én nem foglalkoztam a korommal, a cél volt a lényeg: csak azért is mentem egyik inszemről, missed ab-ről a másikba, míg nem sikerültek az ikrek. Én drukkolok nagyon, továbbra is hiszek abban, hogy a sok befektetett energiának meglesz a gyümölcse! :)
TörlésHeni, te nem azért szültél 40 évesen, mert ilyen kedved volt, hanem azért, mert több évig küzdöttél a babáért. A kitartásod példaértékű volt és ha rád gondolok, akkor nincs is nagyon kedvem feladni. ;)
TörlésIgen, viszonylag rövidek voltak a ciklusaim, 25-26 naposak. A kicsi minden UH-n nagyobb volt, mint aminek kellett volna lenni, pl. mensi szerinti 5+6-nál már dobogó szívű embriót láttak, és így ment ez a többi UH-nál, így a szülés dátumát is megváltoztatták, 8 nappal előrébb hozták. Szóval egészen biztosan korán fogant. De a harmadik is biztosan ilyen max. 8-9. nap körül, mert utána a férjem külföldön volt.:-)
VálaszTörlésVan igazság abban, amit mondasz, bár én nem érzek ebben ilyent, nem arra biztat senkit, hogy ne szüljön előbb. Ahogy Jakupcsek sem, én inkább jó példának látom, hogy azt mutatja, hogy nem kell elbujdosni szégyenünkben, hogy 40 felett még merünk szülni (mármint úgy általában, nem rólam van szó). Sokan felelőtleneknek kiáltják ki az ilyen embereket, hogy majd nem fogják tudni felnevelni a gyereküket, meg ilyenek. Aztán, hoyg ez mennyire nem így van, a férjem szülei nagyon fiatalon 19-20 évesen lettek szülők, aztán anyósom nem érte meg még a mi házasságunkat sem, nemhogy az unokákat. Apósom is csak az első hármat. A másik oldalon a nagymamám abban a korban viszonylag későn, 29 évesen szült, még a dédunokáit is élvezhette, a papám is 93 évet élt.
Én pont úgy látom, hogy annyira erősen hangoztatják, hogy 35 felett ásd el magad termékenység szempontjából, hogy sokan 40 felett már védekezésre sem gondolnak, mert minek. Pedig akkor is lehet teherbe esni.
Amúgy meg a fene se tudja, tényleg. Kiszámíthatatlan az egész. Nekem pl. ott volt a kezemben egy PCOs diagnózis, aztán hatszor voltam spontán terhes és "csak" egyszer vetéltem el. Vagy miért volt, hogy az első három gyereknél mindnél korán nyílt a méhszáj, de nem lett semmi, időben szültem. A negyediknél nem nyílt, mégis megszültem korábban. Az ötödiknél megint nem nyílt, annyira, hogy a doki már röhögött, hoyg ötödik gyereknél ennyire zárt a méhszáj. És időre szültem. Nem értem.
És persze, hogy megértem, hogyne érteném, én a negyediket is pont annyira akartam, nagyon, mint az elsőt, és nagyon nehéz volt várni (muszáj volt visszamennem dolgozni a harmadik után), hogy egyáltalán próbálkozhassunk.
Ahogy én látom az emberek nem halogatnak, inkább nicnsen párjuk, nincsenek megfelelő körülményeik. Amint van pár, aki maga is akar gyereket, és minimális anyagi feltételek, akkor bele szoktak vágni.
Kicsinap:a 25 napos ciklus pedig nem is olyan rövid. Lehet neked két petéd is megérik egy ciklusban( a PCOS miatt nagy a valószínűsége).
TörlésPersze, senkit nem biztatnak, csak annak az üzenetét hordozzák, hogy könnyen megy 40 év felett is a teherbeesés. Én nekem eszembe nem jutna bárkit is elítélni amiatt, h későn szül, csak az az egy bajom van a dologgal, hogy nem mindenkinek megy ez könnyen. Konc doki is minden interjúban azt mondja, hogy a késői gyerekvállalás miatt van ennyi meddő pár. Az meg pláne hülyeség, hogy egy 40 feletti házaspár nem tudja majd felnevelni a gyerekeit. Jócskán kitolódott már az átlagos életkor, nem a középkorban élünk.
Az igaz, hogy rengetegen vannak, akik nem találnak párt és sajnos olyanok is, akiket a harmincas éveik közepén válnak el, de sajnos nem csak emiatt vállalnak később gyermeket az emberek. Szerintem nagyon rossz irányba tartunk...
Én úgy gondolom, hogy ez legyen mindenkinek a saját döntése. Hogy vállal-e gyereket, és hányat és mikor. Senkinek se jó az, ha valaki huszonévesen még nem érzi késznek magát, de mégis belevág. Vagy igazából nem is akarna, de társadalmi nyomásra (mert az kell társadalmilag elvárt élethez) mégis vállal. A gyereknek se jó, A férjem kollégájánál volt ez, hogy már 10 éve együtt voltak, és a csaj 37 éves volt, és akkor belevágtak, aztán rohadtul nem bírta, teljesen kivolt, hogy inkább vettek volna egy kutyát.
TörlésNem szeretem, amikor mondogatják, hogy miért nincs gyereked, miért van csak egy stb. Kettő az ideális, lehetőleg egy fiú, egy lány, a háromnál már szemöldökfelhúzás van, mert élősködsz az államon, három felett meg már utánad fordulnak meg mutogatnak. (Meg mondanak is, hogy milyen felelőtlen, ebben a mai világban, meg fel is kell tudni nevelni stb. stb.)
Én 27 évesen szültem az elsőt, és ezért nagyon sok mindenről le kellett mondanom (nem változtatnám meg, nem azért mondom), önmagamat az ambícióimat olyan mértékben háttérbe helyezni, amit nem akar mindenki. És ezt tiszteletben kell tartani, több féle értékes életút van.
A meddőség okai meg sokrétűek, a késői gyerekvállalás egy kis szelete csak.
Az biztos, hogy erőltetni nem szabad a gyerekvállalást, mert egy ilyen helyzetben mindenki csak szenved pont ezért érzem úgy, hogy az emberek fejében kéne egy kicsit rendet rakni. Én szívem szerint egy olyan világban élnék, ahol 25 évesen normális a gyerekvállalás, sajnálom, hogy az emberek így megváltoztak.
TörlésTiszteletben tartom én mindenki döntését,de nem árt, ha az emberek tudják, hogy nem mindenki termékeny 40 évesen. Ha mi nem 29 évesen vágtunk volna bele a babaprojektbe hanem mondjuk 8-10 évvel később, akkor valószínűleg nem lenne gyerekünk, mert hosszú évek teltek el, amíg terhes lettem. Sajnos a meddőség senkire sincs ráírva, általában csak akkor derül ki, hogy gond van, amikor belevág...Látom, hogy mi van a környezetemben és hányan szenvednek az első, szerencsésebb esetben a második gyermek miatt, biztos ezért is vagyok így rápörögve a témára.
Na, jól belementünk ebbe a kényes témába, de hidd el, semmi rosszindulat nincs bennem, csak szeretném, ha kinyílna a nők szeme és megértenék, hogy nem mindenki olyan szerencsés mint a Pásztor Anna.
20 évesen még én is úgy voltam vele, hogy majd jó későn vállalok gyereket, először karriert futok be. Ha-ha, akkor értem a karrierem csúcsára, amikor 4 és fél év után végre terhes lettem. :)
Nem semmi, hogy már azon is kiakadnak az emberek, hogy 3-4 gyerekkel már az államon élősködsz...
Az utolsó mondatoddal nem tudok továbbra sem egyetérteni, de annyi baj legyen! ;)
Hát tudod én szeretem az ilyen beszélgetéseket is.:-)
TörlésMa más világ van egyszerűen, mint a szüleink korában volt. Én abban nem látok semmi rosszat, hogy valaki 30 körül tervezi szülni az első gyerekét, kb. reális is egy felsőfokú végzettséggel rendelkező nőnél, hogy legalább egy kicsit belekóstoljon a munka világába. Az emberek többsége nem tervez 1-2 gyereknél többet, így ez így optimális lehet. És a párok 90%-ának lesz is 1 éven belül gyereke.
Én 25 évesen 1 éve ismertem a férjem kicsit korai lett volna akkor szülni, ahhoz pár hónappal a megismerkedésünk után már bele kellett volna vágni.:-) A legtöbb ember nem találja meg a párját még a huszas évei elejére. És amúgy nem hemzsegnek a gyerekre áhítozó fiatal férfiak, spec. az én férjem sem akart 30 előtt apa lenni, aztán mondjuk lett, de ez nem rajta múlt.:-))) A férfi kollégáim már ennél is "tovább" mennek, 30 alatt még nősülni sem akarnak. Őket aztán semmi sem sürgeti, szerintem sokkal jobban halogatnak, mint a nők, és a gyerekhez azért ők is kellenek.:-)
Az én ismerősi körömben csak két meddőséggel küszködő volt (most nem számítom ide, aki Clostival lett terhes, vagy időzített együttléttel), az egyiknél baromira hibásak voltak (amúgy a tesómék), mert 4 év (!!!) után fordultak orvoshoz, és addigra nagyon elment a csaj felett az idő. Ők aztán elváltak, szóval jobb is, hogy nem lett gyerek. A másikak a barátnőmék, ők másodlagos meddőséggel küzdöttek, és ő spec. az első gyerekét 22 évesen szülte. 6 év küzdelem, 4 vetélés (kettő már második trimeszterben), most újra babát vár, és remélem most már nem lesz gond (második lombikból lett), túl van azon a ponton, ahol elvesztette az előző babákat. Amúgy mindenkinek lett gyerek pár hónap alatt. (Vetélések előfordultak, de utána lett baba gond nélkül.)
Amúgy én azt sem tudtam ki az a Pásztor Anna, úgy kellett rákeresnem a neten.:-)))
Szumma szummárum, nem annyira az emberek változtak meg, hanem a körülmények, a világ. Ma már a nőknek is lehetnek ambícióik, karrier álmaik, főleg, hogy a felsőoktatásban tanulók nagyobb része nő. Az egyetemi padból kikerülve kell egy jó 6 hónap, mire állást talál valaki, és akkor még szeretne dolgozni pár évet. És még párt is kell találnia, aki hajlandó gyereket vállalni. Senki sem hülye, látják, hogy mekkora kötöttséggel és anyagi teherrel jár egy gyerek. (Apró betű, de néha félelmetes belegondolni milyen életszínvonalon élhetnénk gyerekek nélkül. )
Szóval lehet, hogy a kettőnk környezete más, én nem látok nagy halogatókat, akinek van párja, az 30 körül azért már szeretne gyereket.
Jaj, én is szeretem az ilyen beszélgetéseket! Bírom, h te sem kertelsz és nem rejted véka alá a véleményedet!
TörlésA 30 számomra is még rendben van, hiszen én is 29 voltam amikor belevágtunk. Én továbbra is a 40-et tartom merész vállalkozásnak.
Oh, hát a férfiakról ne is beszéljünk, a legtöbb 30 alatti egy éjszakás kalandra vágyik, mondjuk ebben a nők is partnerek. Aztán ott vannak a 35-40 körüli megrögzött, válogatós agglegények is, akiknek senki sem jó. Tudom, mert mielőtt megismertem a férjemet rengeteget társkeresőztem és találkoztam jó pár ilyennel. De nem adtam fel. Olyan is volt hogy 3 randit szerveztem egy napra, amíg végre megismertem a férjemet. :)
Sajnálom a tesódat! Lett azóta mástól gyereke?
Na, látod, én pont erről beszélek, mint az ismerősöd példája. 22 évesen még teljesen termékeny volt, de később már gondjai voltak a babásodással, emiatt mondom, h kockázatos 40 éves korig várni az első gyerekkel. Örülök, h végre babás ennyi szenvedés után!
Én nagyon bírom a Pásztor Annát amúgy, szerintem egy igazi egyéniség aki jól is énekel.
A tesóm a fiú.:-) És nem annyira régi a válás dolog, egyelőre egyedül él. A csaj adta amúgy be a válókeresetet, pedig jóval idősebb, mint a tesóm, neki ezzel kb. elszálltak a gyerekre az esélyei, míg a tesómnak (aki amúgy egészséges) megmaradtak.
TörlésA barátnőméknél nehéz megmondani mi a gond, mert semmi komolyat nem találtak. Hatszor volt spontán terhes. Szerintem nála már inkább valami lelki gát akadályozta a teherbeesést most utoljára. Még mindig csak 31 éves. Egyébként nagyon félelmetes is volt az egészet végig követni így kívülről, hogy valaki mennyire a "rabja" tud lenni ennek az egésznek, amit a már itt lévő gyerekei nagyon megsínylettek. Remélem, most már sínre kerülnek.
Szia Andi, így megy az idő, már lassan belevágtok a 3. (és remélhetőleg utolsó!!! :) ) lombikotokba! Nagyon drukkolok Nektek, és tényleg ne foglalkozz az eredményekkel, nem ezen fog múlni. Már én is abszolút itt tartok, képtelenek vagyunk befolyással lenni a dolgokra, de jönni fog, ha it az idő ;) Bár a korom miatt én is aggódom, főleg amiatt, hogy már nem fogom megérni az unokáim :(
VálaszTörlésKöszi! Jaj, nem vagy te sem öreg még! Hogyne élnéd meg az unokáidat, bár, ha a mi gyerekeinknek is gondjai lesznek a fogamzással és 40 évesen szülnek, akkor benne van a pakliban, de legyünk optimisták! Engem most az éltet, hogy majd babusgathatom az unokáimat és biztos az is hasonló érzés lesz, mint a saját gyerek.( ha már nem tudok még egyet szülni, akkor nincs minden elveszve ezen a téren)
TörlésÓ Andi, ne add fel, egyáltalán nem vagy lekésve semmiről :)
VálaszTörlésEgy kis bíztató ellenpélda: PRL az egekben (744, PRL PEG 572), szubklinikus hypothyreosis (vagy ki tudja, TSH 5 körül, T3, T4 tökéletes) progeszteron 21. napon 85, többi hormon is rendben. Szóval ez a PRL kérdés nem mindig tankönyvi. Ha úgy nézzük nem sikerülhetett volna a baba, mert sem a PRL, sem a TSH nem volt "ideális tartományban", aztán elsőre összejött. (igaz, a női hormonok mind rendben voltak)
Továbbra is nagyon szorítok Nektek!
Hát igen, te is egy Csoda vagy! ;) A 85-ös progeszteron viszont sokat számíthatott. Látod, nálad is magas volt a prolaktin( enyém 600 valamennyi), mégis magas volt a progid. Ez is azt támasztja alá, hogy semmi sem számít itt, csak a jó nagy szerencse :) Hogy vagy amúgy? Őszinte részvétem apukád miatt! :(
TörlésKöszi :(
VálaszTörlésMinden teljesen rendben velünk, mondhatni álomterhesség :) (koppkopp)
Hát igen, a szerencse, meg a peteérés. Legalábbis endokrinológus nekem így utólag azt mondta, hogy igazából ha van peteérés, akkor a tankönyv nem számít, onnantól csak időzíteni kell. Mielőtt belekezdtünk annyira kitapasztaltam a hőmet, hogy órára pontosan tudtam jósolni a peteérést, be is jött :) És látod, Nálad is működik a rendszer, sikerülni fog megint ;)
Örülök Nektek :) Élvezz ki minden pillanatot, csodálatos dolog! :) Peteérésem nekem is mindig van szerencsére,úgy hogy nagyon jó hogy leírtad amit az endokrinológusod mondott :)
Törlés