Megjött tegnap, nagyon nem is akartam megmérni magam, de mégis megtettem. 66 kiló vagyok :) Nagyon örülök, mivel 300 grammot sikerült fogynom múlt hét óta. Centiben nagyjában maradtak az akkori értékek.
Nem számolom a ch-t, csak betartom a napi ötszörös étkezést, persze, nagyjából már tudom, hogy mennyit lehet enni. Emellett heti ötször tornázom, van hogy 30 percet, van hogy 45-öt. Úgy tűnik, lassan, de biztosan megy lefelé a súlyom ezzel az életmódváltással.
Balázs nem hízott múlt hét óta, 7630 g továbbra is. Közben eszembe jutott, hogy a mérlegünk 50 grammonként mér, tehát ha mondjuk csak 45 grammot hízik, akkor azt nem mutatja ki. Így történik sokszor, hogy nem mozdul Balázs súlya egyik héten, de a másikon meg ugrik egy nagyot.
Rettegünk a szerdai műtéttől. Remélem birni fogja az altatást és a műtét utáni megpróbáltatásokat. Aggódom, mert nem tudom, hogyan fogom őt megfürdetni, pelenkázni utána, ráadásul mostanában egész nap kúszik, pakol. Fogalmam nincs, mit lehet és mit nem a műtét után. Remélem mielőbb mehetünk majd babaúszásra és Dévény-tornára. De legfőképp abban reménykedem, hogy továbbra is ép a le nem szállt heréje és nem sorvadt el október óta. Jaj, nem lesz könnyű napunk! És ott van még az is, hogy nem ehet és ihat a műtét előtt pár órával és ha nem elsőként kerül sorra, vagy közbe jön egy sürgős eset, akkor akár délutánig is elhúzodhatnak a dolgok. Borzalmas lesz hallgatni, ahogy keservesen sír majd az éhség miatt :(
Legyetek erősek, szorítok nektek!
VálaszTörlésÉdes vagy, köszönjük!
Törlés