Megérkezett a 10-es érzékenységű tesztem. Ez is negatív lett. Még nem jött
meg, de már nem reménykedem.
Nem vagyok elkenődve, pénteken
már előre kibőgtem magam, miután az egyik barátnőm közölte, hogy terhes pont mielőtt indultam egy másik, 8. hónapos, nagy pocis barátnőmhöz látogatóba. Nem sajnálom tőlük, de rosszul esik, hogy nekem nem sikerül.
Most nem tudom, mit tegyek. Legszívesebben pihennék 1 hónapot,
de akkor meg bele fog nyúlni az esetleges lombik a szeptemberbe, amikor
már kezdődik a munka. Dolgozni meg nem mehetek sem inszem, sem lombik közben,
mert nem tudom kezelni a stresszt. Most is ez ölte meg a babákat. A munkahelyemen megy a küzdelem, biztos nem azt tartják meg, aki állandóan táppénzen van. Ezt a két
inszemet én úgy csináltam végig, hogy alig hiányoztam, de nem lett jó vége. Úgy érzem, a lelkem szorul most már segítségre. Kedden megyek
Voll terápiára és keresni fogok egy olcsóbb kineziológust is. Nagyon
gondolkodom azon, hogy felkeressem Szendi Gábort. Ki győzi ezt
pénzzel? Hitel mellett nem egyszerű.
Na mindegy, ne is foglalkozzatok velem, majd eljön az én időm is!
Próbálok barátkozni a lombikkal. 4 év küzdelem, férjem műtétje, rengeteg
pénz a vitaminokra, inszemekre mind felesleges volt. Már lehetne egy 3
éves gyerekem, ha annak idején belemegyünk a lombikba.
Legszívesebben a fejemet a falba verném mérgemben.
Ez van...Tovább kell lépni.
Megnyugodtam, mert így legalább tudom élvezni a nyarat. Hó végén elmegyünk egy
kicsit Horvátországba, ahol nem kell majd aggódnom, hogy kifolyik-e a
Crinone vagy az Utro.
Elkezdek valamit tornázni és bele vetem magam valami csoda fogyókúrába.
Ja, örök hálám a Facebook-os játékoknak, rájuk kaptam én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése