Jó érzéssel tölt el, hogy még vannak jólelkű emberek ebben a világban és hogy a sok munka mellett időt tudnak szánni a jótékonykodásra. Kicsiny országunk ismételten példásan összefogott egy nemes cél érdekében: kupakokat gyűjtenek egy pár hónapos agydaganatos kisfiú szüleinek. Szinte minden városban és kerületben vannak pontok, ahová le lehet ezeket adni. Bármilyen kupak jó, a tejfölös, ketchup-os, gyógyszeres, üdítős. A lényeg, hogy tiszta és penészmentes legyen. Ezen a linken lehet a facebook-os csoportba információért jelentkezni: https://www.facebook.com/groups/727897423994460/, itt pedig Marci jelenlegi állapotáról posztolnak a szülők: https://www.facebook.com/groups/1578466339057362/. Csatlakozzatok és segítsetek ti is, ha tudtok!
Drukkolok ennek a drága kis ártatlan cukorfalatnak, hogy ne viselje meg olyan nagyon a kemoterápia és minél hamarabb gyógyuljon meg!
Hálás vagyok a Jóistennek, hogy egészséges gyermeket ajándékozott nekünk és próbálok többé nem elkeseredni egy-egy sikertelen hónap után. Éppen eléggé szerencsések vagyunk így is!
Ilyenkor az jut eszembe, hogy hogy képesek egyes szülők pici babáikat sírni hagyni..Nem tudok napirendre térni kedvenc műsorvezetőm hozzáállása miatt sem, aki blogjában arról panaszkodik, hogy második gyermekénél nem működik a sírni hagyás módszere. Az a szomorú, hogy ő sokaknak példaképe, akikben lehet eddig fel sem merül az, hogy babáikat saját kényelmük érdekében sirassák meg. Véleményem szerint, ha nem készülünk fel arra, hogy a gyermeknevelés egy fárasztó projekt, akkor nem kell gyereket szülni. Az első években ez a csöpp kis lény ránk van utalva, nem tud járni és beszélni, csak nekünk tudja elpanaszolni azt, ha valami baja van. Nekünk vajon hogy esne, ha fájna a fogunk és nem mondhatnánk el senkinek, sőt, a párunk bezárna minket egy szobába és szóba sem állna velünk, amíg el nem múlik...Én megértem, hogy fárasztó éjjel felkelni a babához, ha napközben dolgozni járunk, de akkor talán nem kellene munkába állni addig, amíg pár hónapos a gyerek. Magyarországon kiválóan működik a Tgyás/ Gyed/ Gyes rendszere... Persze, nem azt mondom, hogy aki rá van szorulva, vagy akinek ultimátumot ad a munkahelye ne menjen vissza, na de azt aki megteheti, nem tudom és nem is akarom megérteni, főleg akkor, ha ennek ilyen ára van...Az anya közelsége babakorban többet ér mint bármely márkás babaruha vagy egzotikus nyaralás.
Vajon a beteg gyermekek szülei mit adnának meg azért, hogy más bajuk ne legyen mint egy-két év álmatlanság?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése