Elképesztő, hogy mennyire rohan az idő, amióta megszületett. Pedig várandósan mindig amiatt panaszkodtam, hogy milyen nehezen telnek a napok. Örökkévalóságnak tűnt az első trimeszterben a két hét az ultrahangok között vagy a kombinált teszt eljövetelének időpontja a 12. hét végén.
Most meg úgy múlik el egy nap, hogy szinte észre sem veszem. Felkelünk és mindjárt fekszünk is. Na, persze, azért nem semmittevésről szól ez a nap, a kis drágaságom minden energiámat leszívja, de nem baj, ez a dolga. Holnaptól viszont végre szabadságon lesz a férjem, így jut magamra is egy kis szusszanásnyi idő, mert kezdek már nagyon elfáradni. Pedig imádom a Kisfiamat, ő életem értelme, naponta többször megköszönöm neki, hogy minket választott, mégis várom, hogy picit én is pihenjek.
A mozgásfejlődéssel kicsit le vagyunk maradva, szerintem. Még nem kúszik-mászik, de egy jó ideje már mindkét irányba (hátáról a hasára, és a hasáról a hátára) könnyedén átfordul, így éri el a tőle távol eső tárgyakat. A Dévényesem szerint, nem kell emiatt aggódnom, ráérünk még a kúszással. Én azért kicsit irigykedtem a Kerekítő foglalkozáson, amikor megláttam, hogy a velünk egykorú baba, aki három hete még csak a hason fekvésre volt képes, most végig kúszta az egész termet.
A kezébe adott játékokat és tárgyakat biztosan fogja, egyik kezéből a másikba teszi, nézegeti és figyelmesen tanulmányozza.
Egész nap a beszédet próbálja utánozni és nagyon édesen gagyog. Kezd hallgatni a nevére.
Imádja a zsinorókat, kábeleket. Nem merek már mellette laptop-ot használni, mert azonnal "kitúr", hogy nyomkodhassa a billenytyűzetet. A távirányító is nagyon érdekli. Az FP-s utánzat természetesen nem igazán köti le, neki a valódi kell :)
Nagyon tetszenek neki a karácsonyi fényfűzérek.
Mindent megkóstol, dehát annyi foga van, hogy ezt nem is csodálom.
Még mindig a tej a fő tápláléka, de ma szépen haladtunk a hús-főzelék kombóval is. Ráadásul a tízórai is tejpép+ vilmoskörte volt.
Napirendünk még mindig nincs percre pontosan kialakítva. Egy átlagos napon reggel 7-8 körül kelünk, 10-11 körül már alszunk is körülbelül egy órát. Délután alszunk 1-2 körül, 4 körül majd 6 körül is. Sokszor az alvás csak 20 percig tart. Az esti rutin sorrendjét nagyon betartjuk továbbra is.
Amikor hajnalban kelünk, mint ma is( 5.30), akkor viszont minden borul. Nem tudok tervezni így, pedig sokszor jó lenne úgy elmenni valahová, hogy tudom, Balázs kialudta magát és nem nyűgös.
Boldogságom persze határtalan. Megérte ilyen sokat küzdeni Balázsért.
Legszívesebben megállítanám az időt, hogy mindig ilyen kicsi maradjon, hogy elférjen az ölemben, hogy hagyja magát puszillgatni, hogy mindig én legyek neki a legfontosabb, de tudom, hogy nem ez a dolgok rendje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése