A baráti körünkben ismét hatalmas tragédia történt. Meghalt egy Kisbaba. Ennél rosszabb nem történhet meg egy ember életében...
Nem panaszkodom amiatt, hogy 4 és fél év után fogant meg a gyermekem, mert inkább csalódok hónapról- hónapra, mint ilyet átéljek. Ennél még egy vetélés is jobb, pedig eddig úgy gondoltam, hogy nem élném túl...
Az élet igazságtalan nagyon, főleg amikor olyan szülőkkel történik ez meg, akik nem ezt érdemelték. Jó, persze, senki sem érdemli ezt meg. Valahol szerencse, hogy van már egy nagyobb lányuk, mert ha ez az első gyermekkel történik meg, akkor szerintem nem lehet túlélni.
Piroska koraszülött volt, a hatodik hónapban jött világra. Nem tudni miért érkezett idő előtt. 9 hónapig szenvedett a földi élete során, rengeteg műtéten esett át. Én azt hittem, hogy aki túl van a kritikus első heteken, az már nem távozhat az élők sorából. Hát tévedtem... Amikor a 20. terhességi héten az orvosom táppénzre parancsolt, rengeteg ilyen témájú blogot olvastam, fel akartam készülni a koraszülésre. Mit nem adtam volna meg, ha a Kisbabám legalább a 24. hétig a pocimban marad. Milyen naiv voltam, fogalmam sem volt, hogy ez mivel jár! Még szerencse, hogy nem történt ilyen velünk, mert én biztosan nem éltem volna túl!
Persze, vannak szerencsés esetek is. Ugyanabban a hónapban jött világra egy másik ismerősöm kistestvére, körülbelül a 6. hónapban volt ő is, de ő köszöni szépen, nagyon jól van. Nem kapott agyvérzést a szülésnél, ez nagyon sokat számít.
A temetés nagyon megható volt. Református szertartás volt, amit én nagyon kedvelek, sokkal inkább személyre szóló, mint a Katolikus. Szerintem én életemben nem sírtam így egyik szeretett hozzátartozóm temetésén sem...Nincs rosszabb, mint látni, hogy egy Édesanya helyezi be Gyermeke urnáját a földbe...
Tudjuk, hogy mindenkinek így volt a legjobb. A Babának, mert már nem szenvedett többet, a Szülőknek, mert nem kell egy sérült gyermeket felnevelniük, na de, ha ez Veled történik meg, akkor nem hiszem, hogy olyan könnyű beletörődni és elfogadni...
A szülők szerencsére viszonylag jól tartják magukat. Nincs mese, vagy elfogadja ezt az ember, vagy megörül...
Mennyire eltörpülnek ilyenkor az ember gondjai! Mennyire szégyellem magam, hogy néha amiatt akadok ki, hogy nincs időm semmire sem, nem tudok főzni, netezni vagy netalán vasalni, kitakarítani, pedig hát nincs annál nagyobb kincs, mint amikor az embernek van egy makkegészséges gyermeke. Kit érdekel, hogy nem alszik éjjel a gyerek, vagy sokszor kel enni, örülni kell inkább, hogy minden rendben van vele.
Drága Piroska, kívánom, hogy a mennyekben teljesüljön be az életed, légy nagyon boldog és minél hamarabb költözz be egy egészséges testbe és foganj meg újra Édesanyád méhében, de most már ne siess a világra jövetellel, hanem szépen várd meg a 9 hónapot!
Szia! Én is átéltem ezt, az én kisfiam is koraszülött volt, és 4 hónapnyi küzdelem után halt meg. Ha az anyuka beszélni szeretne valakivel, akkor szívesen "beszélgetek" vele, nekem is a sorstársak segítsége jelentette a legtöbbet.
VálaszTörlésSzemély szerint azt gondolom, hogy mindegy, hogy első vagy negyedik (nekem a negyedik gyerekem volt), pontosan ugyan úgy fáj! Nekem is mindig azt mondták, hogy milyen jó, hogy van három gyerekem és örüljek nekik. Legszívesebben behúztam volna nekik. Ők nem pótolják az elveszített fiamat! NEm adják vissza! Ő egyszeri volt, és megismételhetetlen!
Amit szintén nem szeretek, hogy "majd visszajön". Nem, nem jön vissza, pont azért, mert egyszeri volt. Ráadásul ez a gondolat nagyon veszélyes, a kistestvérnek önmagáért kell érkeznie, nem a halott testvére helyett, mert az túl nagy terhet rak a vállára.
Jaj, Kicsinap, nagyon sajnálom! Én csak próbáltam találgatni, hogy milyen gondolatokkal lehet egy ilyen tragédiát túlélni, de úgy látszik, nagyon rossz úton jártam. Tényleg jobb, ha sorstársak beszélgetnek, nehéz ilyen helyzetben jót mondani még akkor is, ha a legjobb szándék vezérli az embert. Téged hol tud elérni, ha esetleg készen áll egy beszélgetésre? Úgy tudom, nincs blogod.
VálaszTörlésVan blogom, csak zárt, összesen 3 ember olvassa, oda nem engedek be másokat. De csináltam egy blogot, ahol leírtam a kisfiam életét és halálát, de az is zárt. Oda beengedem, ha szeretné, küldök akkor meghívót. Illetve írhat nekem a kicsinap kukac freemail pont hu címre.
VálaszTörlésAmúgy én mindenkit becsülök, aki a másik mellett áll ilyen helyzetben, mondani meg igazából nem kell semmit, nem is lehet....Ha meghallgat, ha sírhatok neki már bőven elég. Nagyon nehéz ilyenkor a gyászolóval "bánni" és nagyon könnyű mellé lőni. Már tudom, hogy sokan nem rossz szándékból bántottak meg nagyon, de olyan durva mondatok hangzottak el....
28,5 hónapja halt meg a kisfiunk, azóta született egy kisöccse is, időre (a nagytestvérek is időre születettek), 3,5 kilóval. Lassan 15 hónapos lesz. Talpra lehet állni, de iszonyatosan nehéz egy út. És minden nap fáj azóta is, minden áldott nap hiányzik. Feldolgozni, elfogadni, belenyugodni nem lehet, csak megtanulni együtt élni vele.
Köszönöm szépen, továbbítottam neki az elérhetőségedet( Timinek hívják). Remélem felveszi veled a kapcsolatot.
TörlésIstenem, mennyire sajnálom, ismeretlenül is megsirattam a kis angyalkát... Őszinte részvétem a szüleinek... Nincsenek szavak..
VálaszTörlés