Jó és rossz is

Már több mint egy hete készülök írni ezt a bejegyzést, de mostanáig nem sikerült. Sok a dolgom továbbra is itthon, a mindennapos főzés és az utána következő takarítás rengeteg időmet veszi el, a maradék energiámat meg az állandóan változó idő szívja le. Ez nem is nyár, komolyan mondom! Lenne inkább kánikula minden nap, nem bírom az állandó időjárás változást és ezt a sok esőt.

Szóval, a legrosszabb dolog az, hogy még mindig nem vagyok babás. Most az egyszer az acetonmérgezéses miatt annyira nem is bánom.
Ezen kívül, Balázs miatt vagyok egy kicsit elkeseredve. Nem is amiatt, hogy nagyon rossz, mert sosem szerettem volna olyan gyereket, aki leül egy sarokban és játszik, viszont az is túlzás, hogy amióta ezt a bejegyzést írom, körülbelül hússzor vettem le a dohányzó asztalról, amire felmászott és felállt. Na, de nem az életveszélyes mutatványai szomorítanak el, hanem az, hogy egyre irigyebb lesz. Csak nekem ad ide tárgyakat, ha kérem, még a földön lévőket is- nagyon édes ilyenkor. A gyerekektől viszont elkobozza a játékokat, a sajátját meg semmi pénzért sem adja oda. Kiabál, csapkod, tegnap meg már meg is ütött egy babát azzal az autóval, amit oda akartam neki adni, hogy tanítsam Balázst az adakozásra. Hát, többet nem fogok kísérletezni idegenekkel. A barátnőm azzal nyugtat, hogy ki fogjuk ezt nőni, az ő kisfiának is volt ilyen korszaka.

Sajnos a fogacskák kínozzák mostanában a kismanómat, egyszerre indultak el a tejőrlők és a szemfogak. Jelenleg kettő őrlője és kettő szemfoga van kint, alig várom, hogy a másik kettő is kibújjon és legyen egy kis nyugalmunk. Óriási adag nyál kíséretében jönnek, nem úgy mint az első nyolc.

Sok jó is történt velünk. Balázs például gyönyörűen jár, már nem is mászik :) Az esti altatás tökéletesen működik, beteszem a babakocsiba, kicsit tologatom és már alszik is. Később felviszem és általában át is aludja az éjszakát. Néha felsír, akkor odaadom neki a tápot, amit megiszik egyedül, nem kell ott lennem vele. Arra is volt már példa, hogy levette a pelenkázóról és megitta, be sem kellett hozzá mennem. Büszke vagyok magamra, hogy a saját ágyába való szoktatást könnyek nélkül sikerült megúszni :) Mondhatni, sima ügy volt :)

Ami engem illet, múlt héten csináltam egy méretszkedést. Azt hittem, rosszul látok, amikor 63,3 kilót mutatott a mérleg és a hasam január óta 10 centit csökkent! Pedig nem is viszem túlzásba az IR diétát, olyan is van, hogy bűnözök egy kis fagyival, sütivel. A tornát viszont továbbra is heti 3-4 alkalommal csinálom. Ennek ellenére, alig várom már, hogy egy újabb baba beköltözzön és jó nagyra tágítsa ki a hasfalamat :) Na majd ebben a hónapban ;)