CD 14: Szarvak letörve :(

Nem értem, hogy miért kapom a pofonokat akkor amikor ennyire bízok a sikerben. Hol van a pozitív gondolatoknak teremtő ereje? Vajon nálam miért nem jön be? Persze én még mindig hiszek és bízok, de nem túl rózsás a helyzet...
Múlt héten abban egyeztünk meg az orvosaimmal, hogy jelzem nekik a peteérést. Tanár úr a csütörtöki szép méretek alapján úgy saccolta, hogy  a 13. napon  fog megrepedni a domináns tüszőm. Amikor ma meghallotta hogy nem repedt még meg, berendelt gyorsan uh-ra. El kellett kéredzkednem a munkahelyemről is hogy odaérjek. Azt hittem, hogy majd meg leszek dicsérve hogy ilyen jól ismerem a testemet amikor megláttam a tüszőmet a képernyőn, de sajnos azt kellett megtudnom, hogy nem nőtt megfelelően és a nyálkahártyám sem túl ígéretes vastagságú. Először azt mondta, hogy ebben a ciklusban nem látja értelmét a FET-nek, de aztán adott még egy esélyt a dolognak és berendelt egy újabb uh-ra és vérvételre szerdára. Nagyon le vagyok törve emiatt, mert nem állt szándékomban hiányozni a munkahelyemről egy napnál többet ( a beültetés napján). Az eddigi uh-kat, vérvételeket sikerült munkaidőn kívül lerendeznem, de ezentúl a gyermekem után járó maradék pár nap szabimat pazarlom...Ráadásul lehet hogy teljesen feleslegesen, mert ha most nem lesz beültetés, akkor jó sokat kell majd hiányoznom egy újabb ciklusban ami valószínűleg gyógyszerrel lesz felépítve....Szóval hiába van az embernek havonta peteérése, elmegy egy ultrahangra és kiderül, hogy semmit sem ér, nem nőnek megfelelően a tüszők és ha mégis megtermékenyülnek akkor elabortálódnak. Nem véletlen hogy kétszer is elvetéltem pedig az elsőnél még csak 36 voltam, a másodiknál 37. Időközben 38 lettem és nagyon úgy tűnik, hogy már nem lesz több gyerekem. :(  Muszáj lesz letennem róla, ha bebizonyosodik, hogy nem megfelelő már a peteérésem sem...Viszont azt nem értem, hogy múlt hónapban a 21. napon( nálam 19-re esett), hogy lett 33 Nmol a progeszteronom, soha ilyen jó nem volt az utóbbi években. Mi történhetett most? Talán az a baj, hogy az elmúlt napokban túl sokat bűnöztem kajaügyileg a szülinapom és egyéb bulik miatt és ez rossz hatással volt a tüszőmre? Rosszul is voltam a sok cukros és zsíros ételtől. Ez vajon ennyit számítana? Vagy csak egyszerűen megöregedett a belső gépezet? Ennyi lenne nekünk? Vajon miért ezt az utat jelölte nekünk ki a sors, mit vétettünk? Miért kell nekem több százezret költenem arra hogy legyen gyerekem más meg jól érzi magát egy éjszaka alatt és két hét múlva pozitívat tesztel? Olyan sok milliót költöttünk már el hogy más ezt az összeget a gyermeke öt éves korára költi kb el. A nagy semmiért kell megállás nélkül dolgoznom. Mert, ha meg lenne az eredménye akkor azt mondanám, megérte. Na, de így?

Én naivan azt gondoltam, hogy csak amiatt kell izgulnom hogy felébredjen az az egy szem embrióm, de nagyon úgy tűnik hogy ennél sokkal összetettebb a dolog.
Annyira jó lenne, ha lenne a héten beültetés, ugyanakkor azt meg nem szeretném, ha feleslegesen elpazarolnánk a babát ezért is nagyon hálás vagyok Tanár úrnak hogy ennyire alapos és körültekintő és csak akkor ültet be, ha látja értelmét. Még abban az egyben bízom, hogy most másik géppel nézett és van némi eltérés vagy esetleg még az lehet, hogy elkezdett kilökődni a petesejt és ezért látta kisebbnek, na de ennek nem tudom hogy mennyi alapja van és nincs is kedvem utánanézni. Az biztos, hogy ma délután lett először két csíkos az LH teszt és esett le a hőm, tehát hamarosan repedek.