Ötödik stimulációs nap

Túl vagyok az első vérvételen és ultrahangon.
Az ösztrogén szintem most sem szárnyal, hármoszázvalamennyi, de én nem aggódom, mert márciusban egy nappal később 400 körül volt. Hét tüsző indult be, 11 és 13 mm között vanak. Nekem ez elfogadható eredmény. Kár, hogy a 8. antrális tüszőm lemaradt a fejlődésben, nagy szükség lett volna rá! De én már annak is örülök, hogy néha húzódást érzek a petefészkeimben.

Tanár úr megemelte az adagomat, kaptam még egy Pergoverist, így már napi 525 egységet szúrok. Hát nem kevés! Most először érzem meg a hormonokat, enyhe hányingerem van és fájdogál a fejem. Az is lehet, hogy a szteroid okozza vagy az időjárás, nem tudom, de nem érdekel, mert egy a lényeg: 9 hónap múlva szüljem meg a második gyermekünket! ;)
Persze ott motoszkál a fejemben, hogy ez a sok hormon nem tesz jót a minőségnek és sok mindenkinél a minimál adag a nyerő, de bíznom kell Tanár úrban, elvégre napi szinten találkozik hozzám hasonló esetekkel.

Szerdán megyek újra, remélem jó híreket fogok kapni!
Rengeteg petesejt javító cuccot szedtem és hinnem kell abban, hogy ez a kevés tüsző jó minőségű. Drukkoljatok, kérlek!!!

Elkezdődött..

Tegnap startolt a harmadik stimulációnk. Volt egy kis izgalom amiatt, hogy nem akart rendesen megjönni és az ultrahangon a 28. napon még 8 mm-es volt a nyálkahártyám( pedig már véreztem), de végül tegnap kezdtünk.
Hiába volt egy gyönyörű érett tüszőm a 15. napon, hiába az együttlét és a természetes progeszteron krém, a kívánt terhesség nem jött létre. Éreztem, hogy valami nincs rendben, ha még így sem sikerül. Sajnos nem volt alaptalan a félelmem: a férjem értékei nagyon rosszak lettek: 11millió sperma, 48%-os( ez jó) mozgékonyság és 3%-os morfológia...Ilyen eredmények mellett várhattunk volna az újabb spontán csodára! Ez a gyenge morfológia magyarázhatja a vetélésemet is. Ehhez még jönnek az én baromira rossz értékeim: 1,7-es AMH, 12,5-ös FSH, 8 antrális tüsző, a Hashimitot már be se veszem a felsorolásba. Hát szóval kezd lejárni a mi időnk, egyre távolabb kerülünk az újabb gyermektől...
Azt viszont nem értjük, mi történt. Havonta költünk minimum 30ezer forintot vitaminokra, táplálékkiegészítőkre. Talán nem megfelelő a minőségük? Egy-két dolgot le is cseréltem már. Vagy ilyen sokat számított az, hogy tavaly egészségesebben táplálkoztunk, azaz szinte csak tartósítószermentes ételeket és vegyszermentes gyümölcsöket, zöldségeket fogyasztottunk? Nem mondom, hogy most egészségtelenül élünk, még mindig fogyasztunk ilyen ételeket, de már kiegészítjük őket bolti felvágottal, tejtermékkel, zöldséggel is. Nem járok már a helyi piacra, mert a termelő mondhat bármit, én úgy sem látom, hogy az árúja valóban permetmentes. Lehet mégsem vertek át annak idején, mert a férjem eredményei januárban lényegesen jobbak voltak: 17 millió sperma, 50% mozgékonyság és 4%-os(normális) morfológia, az én AMH-m meg 2,2 volt. Antrális tüszőm márciusban eggyel több volt ugyan, de a sikertelen lombik és a missed ab azt bizonyíthatja, hogy már akkor is minőségbéli problémák voltak...
Az AMH elég hiteltelen, emiatt nem aggódom( 3 éve 1.4 volt, mégis megfogant Balázs), de az FSH is érthetetlen számomra. Hogy lehet az, hogy előző ciklusban, azaz kereken egy héttel a mostani vérvétel előtt, 5.6 volt az FSH-m? Ugyanígy nem értem a prolaktinomat sem, ami mindenféle gyógyszer nélkül egy hét alatt 300-ra, azaz felére csökkent. Már nem is kéne szednem a Bromocriptint rá, de most nem hagyhatom abba, mert akkor megint megugrik mint tavasszal. Akkor kezdtem el szedni, amikor mentem a második vérvételre. Pech!
Na de az antrális tüszők nem viccelődnek ám, azok sajnos mindig ilyen kevesen vannak. Ez azt jelenti, hogy izgulhatok már az elején, hogy vajon lesz-e mit beültetni. Ilyen a tavaszi lombiknál eszembe sem jutott, akkor kezdtem el rettegni, amikor kiderült hogy csak 4 érett petesejtet tudtak leszívni és másnapra csak egy termékenyül meg. Ráadásul akkor 9 tüszővel indultunk...

Muszáj hinnem a sikerben! Nekem az is jó, ha csak 3-4 érett petesejtem lesz, csak termékenyüljön meg mind és maradjon legalább két blasztobébim( amiből legalább egy beágyazódik és 9 hónap múlva megszületik életem második Csodája, de most már az ikreket sem bánnánk)! Már most imádkozom minden nap, hogy ez az álom valóra váljon, de próbálok a realitások talaján maradni. Sajnos nagy az esély arra is, hogy nem lesz mit beültetni...De akkor miért költöttem ennyit drága vitaminokra? Remélhetőleg javítottak valamit a petesejtek minőségén.

Meglepően jó eredményem is lett: P1-es lett a rákszűrésem, ami mindig P2 volt. Szerintem ez a kaparásnak köszönhető.

Bosszantó, hogy március óta közel 5 kilót híztam, pedig nem eszem többet. Megint kijelenthetem: jól elhíztam, baba meg sehol.A mozgást az utóbbi hónapokban hanyagoltam, de nem hiszem, hogy ez ilyen sokat számítana. Azt mondják, kell a zsír a babának, hogy legyen mibe beágyazódnia, hát most aztán van bőven! Nagyon nem jó dolog ez a pajzsmirigybetegség...Bízom bennem hogy egyszer le tudom majd adni ezt a felesleget. Remélem, hogy majd csak szülés után kell ezzel foglalkoznom. :)

A kimerülő petefészkem végett( még csak most töltöttem a 37-et), Tanár úr hatalmas adag hormont írt fel:

Reggel: 3 Menopur, Medrol( szteroid) és Quamatel Mini( gyomorvédő)
Délben: Clexane( vérhígító)
Este: 1 Pergoveris

Az 5. naptól szúrhatom a méregdrága Cetrotide-ot is. 
Most 166. ezret hagytam ott a gyógyszertárban, de sajnos ez nem a vége. Biztos hogy kell még 70-80 ezret költenem.

Na ezért szoktam azt hirdetni, hogy aki teheti, szüljön minél előbb!! Persze, tudom, nagyon nehéz a mai világban párt találni, egzisztenciát teremteni, de aki teheti, ne várjon! Sosem lehet tudni, kinek meddig elegendőek a tartalékai. A Ridikül hétfői adásában Dévai István tett egy nagyon jó javaslatot: 25 év körül a férfiak menjenek el egy spermavizsgálatra és, ha nem kapnak túl jó értékeket, akkor fagyasszanak le egy adagot( kétszer 5 évig lehet). A nőknek az AMH és az Inhibin-B vizsgálatokat javasolja( én még megszámoltatnám az antrális tüszőket is), hogy ne érje őket meglepetésként a korai petefészek kimerülés, ami sajnos egyre gyakoribb a mai világban.
Ráadásul a műtétem napján a műsorban szereplő lány( Andrea) volt az egyik szobatársam a kórházban. Nagy erőt adott akkor, mivel a kislánya az 5. beültetésre, a kisfia meg a 11.-re sikerült, pedig nálam egy évvel idősebb. Ő mondjuk sokkal szerencsésebb, mert neki mindig sok petesejtje volt és maradt fagyasztani való embriója is, szóval nem mindenkire vonatkozik az alacsony petefészek tartalék, de az idő múlásával bőven van rá esély.

Érdemes megnézni a műsort, ezen a linken éritek el:
http://www.mediaklikk.hu/video/ridikul-miert-tabu-a-lombik-program/

Különben hallgatok, mert ez végre egy olyan lombik, amire mindig is vártam: kapok szteroidot, vérhígítót( amit a karomba adtam és jó nagy lila duzzanatom lett tőle) és most először egészítjük ki a Menopurt másfajta injekcióval. Lehet rám nem hat már kellően Menopur. A Pergoveris full mesterséges és jóval drágább mint a természetesebb, női vizeletből készített(kivont) Menopur. Persze, olvastam azt is, hogy nem jó azoknak, akiknek kimerülőben van a petefészkük, de ezt én most meg sem hallottam. Hinnem kell a mostani stimuláció sikerében, még akkor is, ha tudom, hogy ez nem más, mint tiszta biológia és hatalmas adag szerencse kérdése...

A harmadik lombik küszőbén

Sok munka bejött az utóbbi időben, semmi időm nem maradt blogolni. Most van egy kis nyugi, úgy hogy megpróbálom viszonylag röviden összefoglalni az elmúlt másfél hónapot.

Az immunológusom felírt Fraxiparine vérhígítót és Medrol szteroidot a következő lombik miatt. Az utóbbit 50 napig kell majd szednem. A vérhígítót annak ellenére felírta, hogy genetikailag nem vagyok rá hajlamos és a kardiolipin vizsgálatom is jó. Aná-t is nézetett, szerencsére az is negatív lett. A második konzultáció végén az immunológus megkért arra, hogy küldjek majd neki fotót a babáról( babákról), mert ő szász-százalékosan biztos a sikerben. Hát én már nem vagyok az...

Közben elmenetem az endokrinológusom által kiírt vérvételekre is. Nézetett most női hormonokat is. A 21. napon kellett mennem. Kiderült, hogy a prolaktinom megint az egekben, tehát az eddig dicsért Mastodynon csepp leszerepelt nálam. Tanár úrral egyeztettem és elkezdtem újra szedni fél szem Bromocriptint, majd legfeljebb a vadul tiltakozó endokrinológusomnak nem vallom be...
A TSH-m felment 1.7-re ismét, pedig nem csökkentettem a Letrox adagomat, továbbra is 75 mcg-t szedek. Nem tudom mi történt, hiszen 2 hónapja még 0,3 volt a TSH-m. Tudom, hogy nem a TSH-t kell nézni, hanem az FT3 és 4-et, de azokkal sem vagyok maradéktalanul megelégedve. Csak hó végén megyek az endokrinológushoz, magamtól meg nem merek és nem is akarok emelni a Letrox adagomon, mert nem tudom, mi lesz így. Egyre több hormont kell szednem, attól félek, hogy így teljesen el fog lustulni a pajzsmirigyem. Mi történhetett a hormonháztartásommal 3 hónappal a befejező műtét után? Én abban reménykedtem, hogy mostanra már rég terhes leszek és nem kell a nyamvadt hormonjaimmal foglalkoznom..
Ami még jobban elkeserített az az ACTH szintem, ami jó magas lett. Elvileg ez Cushing-szindrómára utalhat. Mit ne mondjak, semmi más nem hiányzott eddig az életemből! Nagyon remélem, hogy csak valamelyik táplálékkiegészítő miatt emelkedett meg, legfőképpen a Zyflamend-re gyanakszom. Elvileg a szteroid( amit én még nem szedek) emelheti a vérben az ACTH szintet. Lehet, hogy a Zyflamend is úgy működik mint a szteroidok? Azt is megtudtam az immunológustól, hogy az ACTH-t pont ébredéskor kell levenni, tehát 1-2 órával később már nem mérvadó a kapott érték, de ha jól olvastam, ennek szintje ébredéskor a legmagasabb, tehát sehogy sem jövök jól ki belőle. Kíváncsi vagyok, mit mond majd az endokrinológusom, de szerintem most már el fog küldeni egy MRI-re, mert a magas prolaktinom és az ACTH is indokolttá teszi. Jaj, csak nehogy valami jóindulatú tumorom legyen, mert akkor annyi a babaprojektnek!!!
Meglepő módon, a progeszteronom gyönyörű lett, 45 nMol, pedig 3 nappal később megjött a vérvétel után. Terhesen alig volt 55 most meg a mensi előtt is magas. Ki érti ezt???Ráadásul a magas prolaktin miatt a progeszteronomnak rossznak kellett volna lennie...
Rájöttem, hogy nincsenek itt szabályok, tehetek én bármit, lehetnek nekem gyönyörű ciklusaim és magas progeszteron szintem, ha a baba nem akar megfoganni! Tisztára ki szoktam akadni, ha a ciklusom csak 24-25 napos, erre a 19 napos ciklussal rendelkező ismerősöm három hónap alatt teherbe esett, pedig biztos voltam benne, hogy nehéz ügy lesz neki. Nem kapott még progeszteronpótlást sem a hetedik hétig, pedig számomra egyértelmű volt addig is, hogy a rövid ciklus azt jelenti, hogy kevés a progi. Remélem megmarad neki a baba a későn elkezdett Utrogestan ellenére és ha igen, akkor aztán tényleg azt mondom, hogy letojok mindent, teljesen felesleges pénzt kiadni a sok táplálékkiegészítőre és orvosra. A lány most kezdte el szedni a folsavat is. Én hiába tömtem magamba minden csodaszert, mégsem volt egészséges a baba. Szóval nem számít itt semmi, szerencsekérdése az egész!

Közben a BMC-be is bejelentkeztem, túl vagyok már a 3. napi vérvételen, holnap megyek a 21. napira. Levették az AMH-t is, remélem nem lesz rossz idén sem. Holnap elvileg megtudom.
Remélem nem lesz holnap túl korai a vérvétel, mivel biztosra tudom, hogy 5 napja volt peteérésem ugyanis voltam ultrahangon az SZTK-ban mivel megint elkezdett fájni a jobb oldalam( most sem találják az okát). Cisztát szerencsére nem láttak, de egy gyönyörű érett tüszőt viszont igen pedig már a 15. ciklusnapon voltam. :)

Amúgy nagyon nem vagyok már lelkes, nem hiszek a lombik sikerében. Ennyire negatív talán még sosem voltam IVF előtt. Már nem hiszek abban, hogy lesz még egy gyermekem. :( Egyre távoli álomnak tűnik...37 éves leszek ebben a hónapban :( Egyelőre úgy döntöttünk, hogy a Fülöp féle kivizsgálásokra nem költünk és nem lesz több lombikunk sem. Elég volt, nem bírjuk már a sok megpróbáltatást!

Évfordulós "ajándék"

9 éve ismertem meg a férjemet. Milyen jó lett volna egy újabb pozitív teszttel megajándékozni ezen a jeles napon! Sajnos én csak a menstruációmat tudtam felmutatni. Ráadásul Balázs összeszedett egy kis náthát, ami miatt szegény egész nap nyűgös volt. Ma még két percet sem tudtunk egymásra szánni...Na de majd jövő héten a Kolping-ban bepótoljuk.

Sajnos nem lettem termékenyebb a műszeres befejezés utáni hónapokban, az én szervezetem nem akarta korrigálni a hibát..Annak azért örültem, hogy az első mensire csak 24 napot kellett várnom és hogy a kontrollon pont a ciklusom 17. napján voltam, ahol kiderült, hogy előtte napon volt peteérésem. Ezt én éreztem is, a hőmérő is kimutatta, illetve ovulációs tesztet is csináltam. Lehet, hogy nem volt megfelelő az időzítés, mert nem csak az LH csúcs napján kellett volna együtt lennünk, hanem az utána lévő napon is. Legközelebb így csináljuk.
Nem használtam a progeszteronkrémet sem, mert féltem, hogy ismét egy egészségtelen magzatot tart majd életben. Ebben a hónapban kockáztatni fogok.
A másik jó hír, hogy a ciklusom 28 napos volt, ami már nagyon régi álmom. Az elmúlt egy évben 24-26 napos ciklusaim voltak...Nem örültem viszont a pecsételésnek, ami a peteérés utáni 10. napon kezdődött el és a 12 napos luteális fázis sem tett maradéktalanul boldoggá, na de másfél hónappal a műtét után talán nem kellene ennyire telhetetlennek lennem.

Voltam közben Tanár úrnál is, aki nem zárkózott el a szteroidos lombik lehetőségétől, de csak abban az esetben lehet róla szó, ha K.J. immunológus is egyetért. Így hát újabb 18ezerért felkerestem az említett orvost, aki az eddigi leleteim alapján javasolta a szteroidot, de még a vérhígítót is. Elküldött két újabb vérvételre, hogy kiderítsük, mennyi vérhígítóra lesz szükségem. Amennyiben ezek eredményei rosszak lesznek, akkor mehetek majd további vizsgálatokra is. Meg voltam elégedve a doktor úrral teljes mértékben és nagyon remélem, hogy az a tény, hogy van már egy gyermekem nem teszi szükségessé a többi méregdrága immunológiai vérvételt. Persze, ez nem jelenti azt, hogy Fülöpnek nem volt igaza, de most nekem ez a kényelmesebb út. Remélem hamarosan lesz egy szteroidos, vérhígítós lombikom és ha ez sem sikerül, akkor a Fülöp által kivizsgálásokkal folytatom( ha még lesz hozzá kedvem és pénzem).

Elkészült a 4 gluténérzékenységet kimutató vérvizsgálatom is, szerencsére minden negatív.

Egyébként kicsit most elment a kedvem ettől a tesóprojekttől, nem vagyok már lelkes. Nem szívesen szülök még egy gyermeket ebbe a szívtelen világba. Nem nagyon tudom már élvezni a jelent, mert mindig valami másra várok. A Facebook-on találtam egy találó idézetet, pontosan így gondolom én is! Szeretném élvezni az életem minden egyes pillanatát. A mottóm ismételten: Carpe Diem! Mindent megteszünk egy újabb babáért, de ha nem jön, akkor nem fogunk elkeseredni, hanem lassacskán beletörődünk és kész!

Íme az idézet:

"Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk…
A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk…
Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon…
Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…" 

Már 28 hónapos

Leírni is rossz...Az én kisbabámból egy önálló akarattal rendelkező emberke lett. Sajnálom,  hogy így megy az idő és egyre inkább érzem, hogy meg kell élni minden egyes pillanatot!

Sok minden történt az elmúlt hónapokban. Én leginkább a beszédfejlődésnek örülnék, de ez sajnos még mindig nem indult úgy be ahogy kellett volna. A TSMT nem hozta be a hozzáfűzött reményeket, de ezért leginkább magunkat okolom. Márciusban a lombik, júliusban pedig a terhesség miatt nem emelhettem és egy csomó gyakorlat kimaradt...Aztán szép lassan abba is maradt a rendszeres gyakorlás. Néha még tologatom a gördeszkán vagy ringatjuk a pokrócban, de a fejjel lefelé gyakorlatoknál például torkaszakadtából ordít, úgy hogy annyira már nem is erőltetjük. A gyógytornász a 11. kerületi Fejlesztőházba irányított minket, ahol jövő héten alaposan ki fogják vizsgálni. Túlzottan nem aggódom, hiszen rengeteg hasonló korú fiú nem beszél még és a gyerekorvosunk is azt mondta, 3 év alatt nincs ezzel teendő. Természetesen tartok attól is, hogy emiatt tanulási nehézségei lesznek, éppen ezért nem ülök ölbe tett kézzel.
Szerintem nem vészes a helyzet, mert az igaz, hogy nem sokat beszél, de kommunikálni tud. Mindent megért, végrehajt (ha valamire megkérem és éppen olyan kedve van), van pár szó, amit tud( fagyi, nagyi, Jani, tata, papa, hinta, aja vagy jaja mint anya, papa mint apa, vá mint vár, tá mint táp, pá-pá, kaka mint kaka és kuka, psss mint pisi, fá mint fáj, cici, has) és vannak saját szavai( tutu(á)= autó, báuba=madár , vá=busz vagy nagyobb autó, zá= víz, játú=mi az, miért, iá= ló, tata=cigicsikket is jelent ). Most hirtelen csak ennyi jut eszembe, de van még egy pár. A testrészeket is ismeri, a legtöbbet mutatja magán, amikor kérdezem, hogy mi hol van. Továbbra is sok mesét olvasok neki, mondokázunk, sokat beszélek hozz, újra járunk Kerekítőre( nyáron szünet volt) és ismét sokat megyünk játszótérre ahol gyerekekkel barátkozunk( nyáron a meleg és a terhességem miatt csak az apja vitte esténként).

Amúgy tündéri kisfiú, nagyon tud hízelegni és huncutkodni. Most már nem csak a falat puszilgatja, hanem minket is. Sokszor magától jön oda és ad egy puszit. A "szeretlek" szó után is puszit ad. Küld a kezével is csókokat. Teljesen le tud minket venni a lábunkról :) Persze, a másik véglettől sem kímél minket, tud ám akkorákat hisztizni, hogy zeng tőle a ház. Egyre akaratosabb és egyre nehezebben lehet elterelni a figyelmét. Továbbra sem hagyom fetrengeni a földön, amikor kikészül, de abból nem engedek, amit egyszer megtiltottam neki. Percekig magamhoz szorítom, ha sír és elmondom neki közben többször is, hogy nagyon szeretem, de nem engedhetem meg hogy azt a dolgot megcsinálja. Szerencsére nem szokott vészesen sokáig tartani egy-egy hiszti, de így sem könnyű egy dacos gyerekkel.

Körülbelül egy hónapja leszokott a cumiról. Amikor láttam, hogy cumi nélkül is el tud aludni, nem erőltettem. Nem kereste, nem mondta, hogy sisi( cumi) és én ezt kihasználtam. Azóta már többször megtalálta, egy pillanatra be is vette a szájába, de mondtam neki, hogy ő már nagyfiú és visszaadta, illetve volt olyan is, hogy ő maga rakta vissza a fiókba. Tudja hol találja a cumikat, mégsem nyúl hozzájuk, tehát mondhatni, sikeresen leszokott ő, aki még nemrég 3 cumit tartott a szájába, egyet-kettőt meg a kezében és még a sarokig sem lehetett elmenni nélkülük. A tápszert továbbra is cumisüvegből issza, gondolom ez pótolja a cumimozgást. Sajnos a tápszert még mindig hatalmas adagban issza, kér belőle este, éjjel és délután is. Nem is lenne ezzel gond, ha rendesen enne, de sajnos ezzel a résszel továbbra is nagy bajban vagyunk. Néha eszik virslit és felvágottat, de a főtt ételekből nem sokat kér. Nagy kedvenc lett viszont a Paula és Boci és már abba is belementem, hogy egy kanál tökfőzelék, egy kanál puding...Másképpen nem kér semmit. Régen lecsúsztak a húsok és a gyümölcspürék, most már csak ritkán. 2 hónapja 12.300 gramm volt, tehát hízott, de nem tudom mitől...Továbbra sem beteges, tehát nem kellene emiatt sem aggódnom, de tudom, hogy nem lesz jó vége így. Fogalmam sincs, mit csináljak....15csepp C-vitamint, 2 D-vitamint minden este kap, délután pedig egy kanál Marslakócskák multivitamint adok neki, étvágya még sincs...A fogzás sem jöhet szóba, mert már kibújt mint a 20. Remélem egy darabig nyugtunk lesz ezen a területen.
( Az előbb megevett 2 tányér húslevest és egy kis sült csirkét Paula és Boci nélkül. Ünnepélyes pillanatok ezek! )

Nagyon büszke vagyok rá, hogy annak ellenére, hogy nem beszél sokszor belepisil a bilibe és a WC-be. A délutáni alvás előtt( helyett) sokszor kikéredzkedik a szobából azzal hogy kaka és elindul a WC felé. Ilyenkor ráül a bilire is belepisil, nagydolgoznia még nem sikerült. Nem tudom, miért nem a pssss szót használja ilyenkor, hiszen nála ez jelenti a pisit. Amúgy már jó neki az 5-ös pelenka, de még a 4 pluszosba is belefér.

Sajnos a gömb kilincseket is ki tudja már nyitni, egy perc nyugalmunk sincs...A gyerekbiztonsági rácsokat be tudja csukni( nyitni még nem), de azt amit az apja barkácsolt sajnos már nyitja-zárja...

A éjszakai alvással különösebb gondjaink nincsenek. Este együtt fekszünk le,viszonylag gyorsan el is alszik, de a délutáni próbálkozások kezdenek rémálommá válni. Csak addig fekszik, amíg meg nem issza a várva várt tápot, amiből legtöbbször repetát kér. Utána mindent elkövet hogy ne kelljen aludnia, például ilyenkor gyakorolja a biliben való pisilést...A babakocsis alvásról már rég leszokott, magamra is felesleges kötnöm. Nagyon nehéz ez nekem, mert kellene az a pár óra délután... Amikor viszont sikeres a projekt, akkor akár 3-4 órára is bealszik. A nem alvásnak nyűgösség lesz a vége, általában olyan 5-6 óra között jön rá. Van hogy ilyenkor elalszik a szőnyegen vagy a fotelben. Reggelente 9 körül kel, ami nekem nagyon kényelmes, de valószínűleg emiatt nem alszik délután.  Most próbálok egy kicsit beavatkozni, mert nem hinném, hogy egészséges egy ilyen kisgyereknek,  ha heti ötször kimarad a délutáni alvás. Próbálom kicsit korábban ébreszteni, hogy elfáradjon délutánig, de sajnos így sem mindig alszik. Továbbá próbálom délelőttönként jól kifárasztani kiadós sétákkal, játszóterezéssel. Remélem hamarosan visszaáll a rendszer.

UFO vagyok....

.....mert:

- nem hagyom szándékosan, hosszasan sírni a gyerekemet( ennek ellenére is sokat bömböl)

- próbálom kezelni a hisztit

- a Gyerek köztünk alszik

- nem ellenzem a kulturált nyilvános szoptatást( bár én sosem tenném)

- minden oltást beadatok,  a nem kötelezőket is

- bírom a melegeket

- emberként tekintek a menekültekre és úgy segítem őket ahogy tudom( és most ezzel nem azt mondtam, hogy fogadjunk be x millió "bevándorlót")

- sokszor adok pénzt a hajléktalanoknak

- gyűjtöm a kupakokat egy beteg kisfiúnak, néha utalok is neki pénzt

- a használt ruháinkat egy közeli tanyára viszem 

- az adóm 1%-át mindig felajánlom 

Röviden ez vagyok én. Engem így kell elfogadni, vagy végleg megutálni.
Köszönöm!

Kiegészítés: mindezt azért írtam le, mert az egyik nagyon jó barátnőm 14 éves barátságot akar eldobni a menekültekhez való hozzáállásom  miatt...

Méltó búcsú a nyártól

Ki gondolta volna, hogy augusztus végén jó idő lesz! A terhességem pont a legforróbb időszakban zajlott le és én már teljesen lemondtam a strandolásról. Természetesen a menstruációm váratlanul megérkezett a műtét után 3 héttel, de pont elmúlt mire leértünk a Balatonra.
Hihetetlen érzés volt végre nyaralni! Pénteken még hideg volt a víz, de Balázs olyan jól érezte magát a strand játszóterén hogy ordítva kellett hazacipelni. Szombaton már kellemes, vasárnap meg már olyan meleg volt a tó mint nyár közepén. Óriási élmény volt mindannyiunknak. Nagyokat pancsoltunk, úsztunk, homokoztuk, végig kóstoltuk a büfésort, ittuk a finom fröccsöket. Nem győztem hálát adni az égnek, hogy végre nyaralunk! Úgy éreztem, most kárpótolva vagyok a sok szenvedés miatt, amit az elmúlt hónapok okoztak. Úgy örültünk mintha legalábbis egy görög szigeten lennénk. Ha valaki 4 éve mondta volna nekem, hogy én így fogom élvezni a Balatont, akkor körbe röhögtem volna. Hiába gyönyörű a tó, a táj, ha mindig akkor van hideg, amikor mi lemegyünk. Nehéz összeegyeztetni a szabit a jó idővel és eddig inkább a biztosan meleg tengerpartra utaztunk.
Annyira jól éreztük magunkat, hogy a férjem kivett hétfőre is egy napot. Nem is gondoltuk volna, hogy a túl sok jó is megárthat nekünk... Vasárnap hajnal 3 körül öklendezésre ébredtem. Kismanóm álmában hányt egy kicsit. Gondoltam ennyi volt, de tévedtem, mert nem sokkal később jött a következő kör, amire már szegény felébredt. ( Nem is tudom mi lett volna, ha másik szobában alszik, mert akár meg is fulladhatott volna. Jó, tudom, rengetegen alszanak külön, mégsem szólnak a hírek a saját hányásukba belefulladt csecsemőkről, de akkor is ijesztő volt ezt átélni). Ez így ment reggel 8-ig. Annyira szenvedett, olyan rossz volt látni! Ez volt az első kiadós hányása, amikor 40 fokos láza volt akkor csak a Nurofentől szabadult meg, most meg már szinte csak epe jött a végén. Először arra gyanakodtunk, hogy romlott volt valamelyik étel a büfében, de a gyerekorvos másnap azt mondta, hogy inkább vírus okozhatta. Órákat töltöttünk a 10 cm-es babaúsztatóban és a homokban, biztos ott kapta el. Másnap én is viszkettem...Ki gondolná, hogy a Balaton is lehet veszélyes! Olyan jól érezte magát a sekély vízben a sok gyerek között, hogy így utólag már nem is bánjuk, mert ezt is túléltük. Hétfőn 8 után már semmi baja nem volt, de nem mertünk kockáztatni, inkább hazajöttünk. Tegnap viszont elmentünk még egy utolsót strandolni itthon úgy hogy most már egy szavam sem lehet :) Mégis fájó szívvel búcsúzom a nyártól, nekem a szeptember az elmúlást szimbolizálja. Hiába van apukám, a férjem és a mostohaapám születésnapa, hiába fogant meg ekkor Balázs, hiába ismertem meg ebben a hónapban a férjemet, én ilyenkor depis leszek..Nem szeretem a 40 fokot, az ősz kellemes és gyönyörű, de nekem szeptemberben valami véget ér...Egy év múlva  Balázs kezdi az óvodát én meg a munkát, hát mit nem mondjak, ez sem javít a helyzeten..De legalább volt egy méltó nyárbúcsúztatónk :)