Nátha

Minket is utolért.. Kezdtem én csütörtökön, tegnap a férjem is kidölt, ma délután meg Töpi is :(
Nem kellett volna szerda reggel kabát nélkül rohangálnom. Végül is én 3 éve nem voltam beteg, belefér, csak  kár hogy Balázs is elkapta. Ez az első náthája, eddig megúszta, pedig a férjem és anyukám is volt már betegen egy légtérben vele. Folyik az orrocskája, könnyezik az egyik szeme, van egy pici hőemelkedése és kicsit nyűgös, remélem nem lesz ennél komolyabb baja. Jó látni, hogy eltűri az orrszívózást, nem tiltakozik, mintha érezné, hogy ez jó neki. Még jó, hogy hozzá szoktattam, hetente minimum kétszer kiszívtam eddig is az orrát, mert mindig volt benne némi váladék.
Egyelőre csak Sterimar orrspréjt fújjok az orrába és 6 óránként adok neki Nurofent, valamint folytatom a C vitamin cseppek adagolását, csak most 10 helyett 20-at adok neki. A biztonság kedvéért, hozatok a férjemmel Baby Luuf balzsamot, amivel este bekenem majd a mellkasát, ha netán bedugulna az orra és van itthon Stodal szirup is, ha elkezdene köhögni.

Elkészült

Végre teljes a blogom, sikerült visszamenőleg pótolnom a hiányzó bejegyzéseket. Nem volt egyszerű, több mint 3 hónapig tartott...
Nagy szerencsém volt, hogy a fórumon a lányokkal megosztottam annak idején az éppen aktuális eseményeket, máskülönben nem sikerült volna ilyen pontosan leírnom a velünk történteket. Most már nincs más dolgom, mint rendszeresen vezetni a blogot :) Ja, meg most már nekiláthatok Balázsnak elkészíteni egy filmet az első életévéről, amit majd a születésnapján fogok levetíteni. Nem lesz könnyű dolog azt a rengeteg videót és képet kiválogatni, összevágni, de bízom benne, hogy Balázs nagykorában értékelni fogja majd, ezzel a bloggal egyetemben :)

Felállt :)

Tegnap elérkezett az egyik régen várt csodálatos pillanat: Balázs felállt :) A nyitott ajtajú mosogatógép volt a segédeszköze. Jót tett neki a műtét, mert azóta csodákra képes, például a felülési technikáját is tökélesítette, már nem kell neki tárgyi segítség, mindenhol fel tud ülni. Tudom, hogy mostantól vége a nyugalmamnak, folyamatosan a sarkában kell mejd lennem, hogy nehogy nagyokat essen, de nem baj :)
Mintha megéreztem volna, mivel hétvégén leengedtük az ágyat és a járókát is a legalsó szintre, hétfőn pedig megrendeltem neki az első Liliputi puhatalpú cípőt:

Sajnos nincs raktáron, 3 hetet kell rá várni :(

Voltunk kontrollon a Bókay utcában, minden rendben van Balázzsal. Az orvosom nagyon normálisan viselkedett most is, mintha mi sem történt volna múlt héten. Két hónap múlva vár minket vissza. Végre nem kell már a kötéseit cserélgetnem és már tusolhat is Balázs, fürödni csak egy hét múlva lehet.
Jól megjártam az elmúlt héten, mert Balázsnak nagyon híg volt a széklete és volt hogy naponta háromszor is kellett cserélnem a kötéseit. Nem volt egyszerű...

Ma már a Kerekítőre is elmentünk, hadd legyen Balázs kicsit közösségbe. Megvettem az Álomkóc CD-t, ami  44 gyönyörű altatódalt és 23 álomba ringató versikét tartalmaz. Csodálatos! Balázs ma délelőtt erre aludt el.

Az önállósága egyre jobban fejlődik, reggelente már ő fogja a cumisüveget én meg mellette fogyasztom a szendvicsemet.

Így állt fel tegnap, a második próbálkozását sikerült felvennem:

A hereleszállító műtét

Tegnap végre leszállították Balázs jobb heréjét. Jól sikerült a műtét, Balázs nagyon jól van, mégis keserű szájízzel távoztunk a klinikáról.

Elsők voltunk 6.40-kor és este 6-kor utolsóként távoztunk. Olyan korán értünk oda, hogy a recepción sem volt még senki. 7.30-nál előbb nem érdemes menni, főleg, hogy az érkezési sorrend sem igazán számít.
A legrosszabb rész az volt, hogy a gyerek hajnal 4-kor ehetett utoljára, ehhez képest délután 3-kor tolták be a műtőbe....
Etetés után nem hagytam aludni, lent játszottunk az indulásig, mert abban reménykedtem, hogy így majd kellően kifárad pont addigra, mire újból megéhezne és majd szépen bealszik. Hát, ez nem éppen így sikerült, mert csak az autóban aludt, a klinikán már nagy kerek szemekkel figyelte a körülötte zajló eseményeket.
Felvétel után, kaptunk egy ágyat. Csak az egyik szülő lehetett bent a gyerekkel, de felválthattuk egymást.
Nagyon örültünk, mert eredetileg mi voltunk elsőnek kiírva a műtőbe.
Európai módon indult az egész, mivel az orvosom odajött hozzánk reggel 8 körül, hogy megy át a balesetibe, sürgős műtétje van és átad egyik kollégájának, akinek be is mutatott. A helyettes megvizsgálta Balázst, majd rám hozta a szívbajt, hogy nem biztos hogy megvan a here, hiába látták már uh-n, az lehetett más is, így endoszkóppal megnézik és ha megvan, leszállítják. Úgy váltunk el, hogy 9.30-kor fogja műteni. Türelmesen vártunk, de senki sem jött. A szobatársunk már rég túl volt a műtéten. Érdeklődtem 1 körül, hogy mi van, állítólag házon belül volt már a saját dokim is. 2 körül már nagyon kivoltam, megkérdeztem, hogy kinek mennyit adjak, hogy végre a 10 hónapos vékony gyerekem bekerüljön a műtőbe. A nővérek  próbáltak segíteni, kérdezgették telefonon a műtősöket, de semmi sem történt. Amikor már egy huszonéves is bekerült előttünk a műtőbe, akkor a férjem felhívta a betegjogi képviselőt. Aztán megjelent az orvosom, hogy értsem meg, 80 dkg-s újszülöttet műtöttek és ők sem így tervezték ezt a napot. Mondtam neki, hogy nem vele van bajom, hanem azt nem tudom hová tenni, hogy reggel a másik doki azt ígérte, 9.30-kor műti Balázst aztán eltűnt. Mondták volna inkább, hogy maguk fognak utolsóként bekerülni a műtőbe és akkor akár enni is adhattam volna a gyereknek reggel 8-kor. Egy szót sem szóltunk volna, ha helyesen tájékoztatnak minket, mivel természetesen a sürgősségi esetek top prioritásával egyetértünk. Hiszen gyermekünknek szerencsére csak "rutin" beavatkozásra volt szüksége.
Viszont továbbra sem értjük, hogy a tízen, huszonéves betegek miért élveznek elsőbbséget egy 10 hónapos gyermekkel szemben. Ők sem voltak sürgősségi esetek, mégis előttünk kerültek be. Mivel reggel az orvosunknak máshová kellett mennie, bárki megműthetett volna minket, szóval nem azért lettünk az utolsók, mert az orvosunkra vártunk...Úgy gondolom, hogy ez az egész dolog nem történt volna meg, megfelelő kommunikáció és szervezés esetén.
Egy 10 hónapos gyerekkel nem lehet megértetni, hogy hajnali 4-től délután háromig nem ehet, ihat. Szemben egy huszonévessel, akinek az a 30-40 perc plusz várakozás maximum több Facebookozást jelent a telefonján. 
Végül a mi orvosunk műtötte meg a gyermekünket, amivel maximálisan meg is vagyunk elégedve, hiszen gyönyörű munkát végzett. Nagyon sajnálom és baromira lelkiismeret furdalásom van, ha esetleg neki is ártottunk azzal, hogy a betegjogi képviselőhöz fordultunk, de amikor látod hogy ordít az éhségtől a kisbabád, akkor előbb-utóbb eldurran az agyad. Szerencsére, dél körül szegénykém bealudt vagy két órára, majd miután felkelt, nagyon hősiesen tűrte a megpróbáltatásokat. Biztos az is közrejátszott, hogy már ereje sem volt sírni...

A műtét után rajtunk kívül már szinte senki nem volt az osztályon, minden frissen operált beteg túl volt a megfigyelési időszakon is. Balázs már 37 perccel a műtét után ihatott és kb. 80 perccel utána ehetett( hivatalosan 1 óra után lehet inni, 2 után enni), de mivel 6-kor már záróra volt, megpróbáltuk felgyorsítani az eseményeket. Szerencsére nem hányt ki semmit sem, így hazamehetünk. Ha rosszul viselte volna a dolgokat, akkor átköltöztettek volna egy másik sebészetre éjszakázni.

A nővérek elmondása szerint, ilyen kis csecsemővel ilyet még sosem játszottak el, mindig a kicsik élveznek elsőbbséget. Ők sem értették a szituációt és minden tőlük telhetőt megtettek értünk.
Tisztában vagyok, hogy a Bókay utcában dolgozó sebészek kiváló szakemberek, akik szinte ingyen mentik meg és teszik minőségivé oly sok gyermek életét, még olyanokét is, akik állami gondozottak, tehát nem azért teszik, mert tudják, jó sok pénzt fognak kapni a műtét után. Szóval, nagyon szarul érzem magam, de akkor is úgy gondolom, hogy egy 10 hónapos babával ezt azért nem kellett volna eljátszani. 

Az éjszakától féltem, de nem volt vészes. Balázs sokat aludt a műtét után, logikus, hogy 2 körül már fel is kelt. Áthoztam a mi ágyunkba etetni, mert a fáradtságtól azt sem tudtam, hol vagyok. Utána többször felsírt, kapott Nurofent is, mert mondták, hogy lehet adni neki, hogy ne legyenek nagy fájdalmai és ne szökjön fel a láza.

Reggel már olyan jó állapotban volt, hogy térdepelve pakolt, kúszott mindenfelé, mintha nem is lett volna műtve. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan regenerálódnak ezek a gyerekek. Sajnos, az első kaki átáztatta a kötéseit, így felhívtam a budaörsi sebészetet, hogy kicserélik-e neki( nem akartam bemenni a Sotéra emiatt). Fogadtak minket és még kötszert is kaptunk itthonra :) Persze, azóta itthon még kétszer cseréltem. Nonszensz lenne, minden egyes kaki után berohanni vele a kórházba. Egyébként gyönyörű Balázs vágása, szinte egy karcolás az egész, még a sebész is megdicsérte, mondta, hogy gyönyörű munkát végeztek. 
Jövő szerdán megyünk vissza kontrollra a Bókay utcába, hát, nagyon kellemetlenül fogom magam érezni az orvos előtt. Felszívódó varratot kapott egyébként és valószínűleg két hét múlva már mehet Dévényre  és úszásra is.

Ezt az oklevelet kapta a nővérektől a mi kis hősünk:

10 hónapos Felfedező :)

Sajnos szerkesztés alatt áll az a cikk, amiben a baba 10 hónapos fejlődéséről írnak, és csak egy rövid változata érhető most el, de így is felhasználtam:

Balázs súlya nem éri el az ilyenkor átlagos 9 kg-t, még csak 7630 gramm, de a hossza jóval meghaladja a 71 centit. Nem tudom, mekkora lehet pontosan, de biztosan több, mint 74 cm. 

Fogak területén is meghaladja az átlagos csecsemőket, mivel neki már 8 van.

-10 hónapos korban a baba már „nagy gyerek” akivel nagyon jól megérted magad. A nevelési gondok egyre több teret foglalnak el. Mint a táplálkozás, a jó fejlődés is a következetes nevelés eredménye.-Írja a Családvilág.
Annak ellenére, hogy nemrég fejtettem ki, mennyire elitélem a sírni hagyós módszert, nevelési kédésekből nem engedek. Mert ebben a korban már lehet és kell is nevelni. Balázs egy igazi felfedező és olykor veszélyes vízekre evez, így kénytelen vagyok a NEM szót nyomatékosan és határozottan használni. Már olyat is csináltam, hogy beraktam a járókába, amikor vasalás közben húzogatta a zsínórokat, annak ellenére, hogy többször rászóltam. Ezt egy párszor eljátszottuk. Neki a járóka a legtöbb esetben nem jön be, unalmas területnek számít már :)

-Ebben a korban igazi akrobata. Ez egy kritikus periódus amikor az éberségünket fokozni kell, mivel a baba kíváncsisága nagy, de a mozgása még bizonytalan, így részese lehet veszélyes kalandoknak is.
Mindenhová felmászik. Figyelem! Nem szabad meggátolni ebben. Minden mozdulata a járásra készíti fel. Az izmok edzése mellett a baba ügyességet és bátorságot kell hogy merítsen. A gyerek fel akar mászni a létrára? Ne akadályozd ! De állj mellette hogy szükség esetén közbelépj. Még csecsemő korától a baba meg kell szokjon mindenféle nehézséget.-Írja a Családvilág. Minden szavával egyetértek.

Nem áll fel egyedül, de már szépen térdel és próbál magasan lévő tárgyak után nyúlni. Nincs már olyan terület a lakásban, amit ne járt volna még be, minden érdekli. Állandóan pakol, nem lehet egy szekrényt vagy fiókot sem nyitva hagyni már. Gyönyörűen kúszik, de mászni továbbra sem szeret, pedig tud. Csak akkor mászik, amikor a dohányzóasztalon keresztül szökik ki a lezárt területről, vagy amikor a step padomat használja fel mászópályának. Amióta bemutatta, hogy mit tud, azóta el sem raktam a padot a szőnyegről, hadd gyakorokjon:)
Fel tud már magától ülni és jókat játszik így.

Rengeteget "mámámázik", amikor meg hangosan beszélek, sokszor próbál túlkiabálni :) Sokszor mondja a "dádádát" és a "nánánát" is.

Napközben már csak kétszer alszik, délelőtt elég sokat, van hogy két órát is, délután kevesebbet. Múlt héten gyönyörű idő volt, sokat altattam kint a kertben a jó levegőn. Az esti altatás megint gyorsan megy, gondolom amiatt, hogy most nem nőnek újabb fogak.

Nagyon önálló szeretne lenni, a csirkecombot is tudja már enni:

 Így pakolja a mosogatógépet:

Így játszik ülve:

Életmódváltás "mellékhatása" és műtét miatti aggodalmak

Megjött tegnap, nagyon nem is akartam megmérni magam, de mégis megtettem. 66 kiló vagyok :) Nagyon örülök, mivel 300 grammot sikerült fogynom múlt hét óta. Centiben nagyjában maradtak az akkori értékek.
Nem számolom a ch-t, csak betartom a napi ötszörös étkezést, persze, nagyjából már tudom, hogy mennyit lehet enni. Emellett heti ötször tornázom, van hogy 30 percet, van hogy 45-öt. Úgy tűnik, lassan, de biztosan megy lefelé a súlyom ezzel az életmódváltással.

Balázs nem hízott múlt hét óta, 7630 g továbbra is. Közben eszembe jutott, hogy a mérlegünk 50 grammonként mér, tehát ha mondjuk csak 45 grammot hízik, akkor azt nem mutatja ki. Így történik sokszor, hogy nem mozdul Balázs súlya egyik héten, de a másikon meg ugrik egy nagyot.

Rettegünk a szerdai műtéttől. Remélem birni fogja az altatást és a műtét utáni megpróbáltatásokat. Aggódom, mert nem tudom, hogyan fogom őt megfürdetni, pelenkázni utána, ráadásul mostanában egész nap kúszik, pakol. Fogalmam nincs, mit lehet és mit nem a műtét után. Remélem mielőbb mehetünk majd babaúszásra és Dévény-tornára. De legfőképp abban reménykedem, hogy továbbra is ép a le nem szállt heréje és nem sorvadt el október óta. Jaj, nem lesz könnyű napunk! És ott van még az is, hogy nem ehet és ihat a műtét előtt pár órával és ha nem elsőként kerül sorra, vagy közbe jön egy sürgős eset, akkor akár délutánig is elhúzodhatnak a dolgok. Borzalmas lesz hallgatni, ahogy keservesen sír majd az éhség miatt :(

Tévedtem

Nem vagyok terhes, megjött ma, ami azt jelenti( szerintem), hogy peteérésem is volt. A jó öreg FF és a hőmérő ezek szerint mégsem téved. De akkor miért nem éreztem a peteérésemet?