Gyermekbiztonság

Balázs nagyon nehezen viselte el az utóbbi időben azt, hogy feküdnie kell a hordozóban. Emiatt szombaton megvettük neki az autósülést. Választásunk a Cybex Juno-Fix GOLD line ISOFIX Rocky Mountains 2013-as modelljére esett több okból kifolyólag is. 

 

A legfontosabb szempont az volt, hogy jó eredménye legyen az ADAC törésteszten. A gyermek élete nem játék, még akkor sem, ha viszonylag keveset autózunk. 2012-be Jó (4 csillagos) minősítést szerzett és kategóriájában ADAC tesztgyőztes is volt. Amitől tartottam az a védőpajzs volt, ami a biztonsági övet is kiváltja, de Töpikém hősiesen tűrte, amikor az üzletben beleültettük, így úgy döntöttünk, megvesszük, habár tudtuk, hogy úgy is csak hosszabb utazás után fog kiderülni az igazság. Mindenesetre, nem tapad a testéhez a pajzs, így a túlmelegedés veszélye nem áll fenn. Fontos volt az is, hogy isofixes legyen, a mai napig bánom, hogy a hordozóhoz nem vettünk ilyen talpat annak idején, na de majd a tesónak beszerzünk egyet. Sokkal biztonságosabb az isofixes ülés, mint a sima. Roppant fontos volt az ár is. Nem volt olcsó 60.000,- forintért ez sem, de még így is töredéke a manapság oly felkapott Römereknek. Az biztos, hogy az ár/érték aránya kiváló. A pajzs remélem hosszútávon nem fogja majd Balázst zavarni, habár kb. 4 éves koráig el kell, hogy viselje( 9-18 kg-os kategória).
Eredetileg a Cybex legújabb modelljét akartuk megvenni, ami 5 csillagos minősítést kapott, de aztán úgy döntöttünk, hogy az az egy csillag nem ér meg 10.000 forintot pluszba.

A biztonságos otthon kialakítása viszont elég sok nehézséget okozott, erről már írtam. Nem a sarok és konnektorvédők vagy a szekrényzárak okoztak problémát, hanem a biztonsági kapuk. Mindenhol csak ajtóhosszúságú rácsokat lehet kapni, a hozzá való bővítők meg nem bizonyultak elegendőnek, hogy mondjuk 145 cm hosszt érjünk el. A lépcső felső szintjére végül vateráztunk egy majdnem jót, amit a férjem két léc felfúrásával ki tudott egészíteni, de az alsó szintre már nem kaptunk ilyen hosszúságút. Nem volt más választása a férjemnek, mint csinálni egyet. Az anyag így sem volt olcsó, 8000 forint körül jött ki. Nagyon nagy szükség volt már rá, már nem tudtuk mivel eltakarni a lépcsőt, mert hogy Balázs megpillantotta, azonnal fel akart mászni rajta. Néha persze felkísértem, de egész nap nem játszhatom ezt az én kis örökmozgómmal, aki most már sokkal többet van két lábon, mint négykézláb. Gyönyörűen járkál oldalazva a bútorok mentén és csak akkor mászik, ha nincs kapaszkodó felület a közelben. Időközben megérkezett a Liliputi cipője is, de nem az a modell, amit eredetileg rendeltünk, hanem ez:

Nagyon jó kis cipő, így nem fázik fel a kövön Balázs, mivel nem tudja úgy levenni, mint a zoknit. Ráadásul nem is csúszik, tökéletes az itthoni közlekedéshez. Május elején megvettük az első 18-as szupinált Salus szandálját is, de ez még úgy tűnik, korai volt, mert egyelőre gátolja a mászásban és a járástanulásban.

Szülinapi party

Szombaton megünnepeltül Balázs első születésnapját. Igazi babazsúrt szerveztünk megfelelő dekorációval és viszonylag sok vendéggel. Nem mindenki tudott eljönni, de így is voltunk egy páran: 10 felnőtt, 5 gyerek és mi hárman. Eredetileg a kertben szerettem volna tartani a bulit, de sajnos május első fele nem éppen a jó időről volt híres. Szombaton pont nem esett. de nem volt elég meleg ahhoz, hogy kint terítsek meg.

Az ünnepelt nagyon jól viselte a társaságot, egyáltalán nem zavarta a sok ember, jól érezte magát. Élvezte, hogy mindenki körülrajongja :)

A tortát, mely eredetileg a dekorációra kellett volna hasonlítson, rendeltem. Nem lett volna időm megsütni és nem is mertem bevállalni. Utólag azt mondom, kár volt közel 11.000-et fizetni érte, mert nem igazán lett olyan, mint a dekoráció és ízben is messze elmaradt az igazitól. Szerintem és mások szerint is, az amit én készítettem a keresztelőre, finomabb volt.

Sütöttem most is cupcaket, linzert és újdonságként cake popsot, azaz sütinyalókát. A receptet a Cuppcake bloggról szedtem le, Istenien finom lett, de sajnos nem tudtam őket olyan igazán szépre csinálni. Ennek egyszerű oka volt: nem vettem olyan  csokibevonatot, mint amit a blog ajánlott.

Balázsnak készítettem egy saját túrótortát is, amit kedvére pacsmagolhatott, de természetesen kapott a csokitortából is.

Mostanában rengeteget nosztalgiázunk a tavaly ilyenkor történt eseményekről. Csodálatos élmény volt a szülés, nagyon boldogok voltunk az elején, de aztán kezdődött a sok aggodalom, a szenvedés a szoptatással, a depi amiatt, hogy nem akar szopizni, a félelem a légzésfigyelő riasztása miatt, meg amiatt, hogy nem akar hízni, na meg a rengeteg nemalvás. Mindenesetre alig várjuk, hogy ezeken a dolgokon újra átessünk :)

Harcban az idővel

Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz ez a mászós időszak. Az elején még élveztem, nyugodtan csináltam a dolgomat, de most már ez egyre esélytelenebb. Balázs felmászik az emeletre, a lábtartóra, lassacskán a kanapéra is, tehát mindig a nyomában kell lenni.

Esténként nehezen megy az altatás, főleg akkor, amikor kétszer alszik napközben, sajnos ezek a frontok sokszor elálmosítják. Ilyen bolondos tavasz már rég volt, nagyon nem vagyok jó passzban a sok eső és borongós idő miatt. Nem csak a gyerekekre van ez rossz hatással, hanem rám is. Továbbra is a mi ágyunkban etetem esténként, csak most már nem megy olyan könnyen az átvitel a saját szobájába. Sokszor felkel közben és olyankor kénytelen vagyok köztünk altatni. Amikor sikerül átvinnem sincs mindig nyert ügyem, mivel ilyenkor az éjszaka kelős közepén sír fel keservesen, szemrehányóan követelve, hogy azonnal vigyük a mi ágyikónkba :) Hiába, én rontottam el, amikor elkezdett pár hónappal ezelőtt újra kelni éjjel és a saját kényelmem érdekében a mi ágyunkba hoztam etetni. Persze, én ezt egyáltalán nem bánom, mert nagyon élvezem az összebújós altatásokat és továbbra is az van előttem, hogy ki kell használni ezt az időszakot, 10 évesen már úgy sem akar velem aludni. Ezzel csak az a gondom, hogy esténként sem jutok internet közelben, napközben meg nem tudok, mivel Balázs egyből ki akarja sajátítani a gépet, ahogy meglátja a kezemben. Közben szerkeszteni kéne az első évének a filmjét, de csak éjjel van időm, tehát esélytelen lesz levetíteni a szülinapi partin, ami idén szombaton lesz, szerencse, hogy pont aznap van május 17-e. Rengeteget kell készülnöm még, igaz a tortát megrendeltem most, nem én sütöm, mert nem merem bevállalni, hogy pont olyanra sikeredjen, mint a dekoráció. Cupcakes-eket, Cake Pops-okat, linzert azért sütni, illetve dekorálni fogok.
Szóval, a lényeg az, hogy amióta Balázs felállt és elkezdett mászni, pakolni, semmire sem jut időm, mert nem lehet mindent alvásidőben megcsinálni. Reggeltől-estig csak pakolok szinte, vasalásra sem jut már nagyon időm. A tornát heti 3-4x azért még csinálom, a súlyom 65 kg. körül van.

Balázzsal voltunk ma tanácsadáson, megcsinálták az egy éves státuszt is: 8430 g és 75 cm. Egyúttal megkapta az első bárányhimlő elleni oltást is, ami egyelőre nem okozott neki gondot.

Keresztelő

Április 26-án Balázs keresztény lett. Remélem jó katolikus lesz belőle, megpróbálom majd úgy nevelni. Nem járunk rendszeresen templomba, de esténként általában imádkozom. Nagymamám tanított meg jó pár imát nekem és ezeket mindenképpen szeretném majd Balázsnak továbbadni.

A keresztelő vidéken volt a kedvenc papunknál akinél esküdtünk, az utána következő ebéd pedig apukám házában. Nagyon sokat dolgoztam, én sütöttem minden süteményt és a tortát is, így a fáradtság miatt kissé kibuktam a férjemre többé-kevésbé indokolatlanul. Most már mindenki tudja, hogy a házasságunk nem igazán felhőtlen. Ez van! Persze azóta minden rendben van közöttünk, próbálok én is megértőbb lenni a dolgozó, pénzkereső, fáradt férfival, aki munka után nem mindig képes szerető férjként viselkedő a gyerekkel otthon lévő feleséggel, akiről elég nehéz elképzelni külső szemmel, hogy egész nap meg sem áll. Én komolyan mondom, nem tudom mit rontok el, miért van az, hogy sosem érek rá. Miért nem jut időm semmire, főleg nem magamra és a legnagyobb bajom pedig az, hogy szerintem Balázsra sem. Le kéne adni már ebből a maximalizmusból, le kéne tojni a rendetlenséget, a vasalatlan ruhákat, a mosatlan edényeket és el kéne kezdeni élvezni ezt a csodálatos korszakot. Balázs úgy is mindent kipakol, most már szinte mindent elér, szépen lépeget a bútorok között így egyre több dolgot vesz górcső alá. Megmutattam neki, hogy kell lépcsőt mászni, azóta persze állandóan felmenne rajta, a puszikat viszont hiába mutatom neki, azokat semmiképpen sem utánozza. A "ne" szót viszont egyre tudatosabban használja, főleg akkor, amikor nem akar már többet enni.
A szertartás alatt a kisfiam úriemberként viselkedett, egy szót sem szólt még akkor sem, amikor a vizet a homlokára öntötte az Atya.
Egyébként tényleg jóban vagyunk most, annyira, hogy a férjem úgy döntött, nem védekezünk többet, jöhet a kistesó :) Bírni fogom vajon két gyerekkel? Kénytelen leszek lemondani a tiszta lakásról :)

Íme néhány kép az alkotásimról:

A tortám sajnos nem úgy sikerült, ahogy gondoltam, mivel a krémet itthon csináltam meg. Egész nap nem volt hűtőben, pedig összerakás előtt le kellett volna hűteni. Emiatt elcsúsztak a szintek és a fondantom nem feküdt rajta úgy ahogy kell.
Örök hálám Kiskuktának, akitől vettem a bátorságot, hogy kísérletezzek a fondant készítéssel, a mesés csokitortáról pedig nem is beszélve, ami dobos torta krémből és kakaós tortalapból állt. Ilyen finom tortát én még nem tudtam soha sem készíteni. Minden vendég el volt tőle ájulva!
A marcipánbabát is én készítettem, Kínából rendeltem hozzá a szilikon formát, a virágokhoz meg fondant nyomókat. Sokkal olcsóbb mint Magyarországon, persze akkor, ha nem kell érte áfát és vámot fizetni. Én a Banggod-ról rendeltem, 2 hét alatt ideért ingyenes házhozszállítással :)

Boldogságos elalvás

Tegnap annyira álmosító idő volt, hogy Balázs háromszor is aludt napközben. Ez természetesenn azzal járt, hogy este nem tudott elaludni, hiába feküdtünk viszonylag későn. Hosszú séták, ringatások után kipróbáltam, hogy mi van akkor, ha egyszerűen csak beteszem közénk az ágyba. Hát mit ne mondjak, működött :) Azonnal elálmosodott. Aztán felém fordult, megfogta az egyik kezével az ujjamat, a másikat átdobta a karomon és szépen elaludt. Ennél boldogabb elalvást nem kívánok senkinek sem :) Mit bánom én, hogy időnként köztünk alszik, 10 évesen már a szobánkat is nagyban el fogja kerülni. Szóval megpróbálom kiélvezni és egy életre beosztani ezeket a boldog pillanatokat!

Egyébként ezerrel készülök a szombati keresztelőre. Mindjárt kezdem csinálni az aprósüteményeket, holnap meg a fondantos tortát. Teszek majd fel képeket, remélem jól sikerülnek.

Balázs tegnapelőtt mászni is elkezdett, így most már a mozgásfejlődése is teljesen rendben van: áll, lépeget, ül, kúszik-mászik :)

11 hónapos

Hihetetlen, mennyire rohan az idő, Balázs egy hónap múlva egy éves lesz! Egyre inkább érzem, hogy ki kell élvezni minden egyes pillanatot, mert lassan az érettségi küszöbén állunk, olyan gyorsan múlik el életünk legszebb korszaka. Persze, mindez akkor lenne ideális, ha a házasságunk is kerek lenne, de most nem panaszkodom, mivel az egy hétig tartó balhésorozat után kezdünk talán újra egymásra találni.

Balázs nem sokat hízott, hétfőn 7815 gramm volt. Úgy tűnik, egy évesen fogja talán a 8 kilót nyomni. Nincs mit tenni, én már nem aggódom, hiszen nagyon egészséges, a nátha is csak két napig tartott. Mostanában rengeteget cikkeznek arról, hogy mennyire fontos az első 1000 nap a gyermek életében, így én azt a következtetést vonom le, hogy jobb, ha vékony egy baba, így legalább nem lesz belőle elhízott felnőtt.

A mozgása rengeteget fejlődött a műtét után. Gyönyörűen ül, ráadásul egyenes háttal és ezt állásból, illetve térdepelésből is meg tudja oldani. Mindenhol fel akar állni és már pár lépést meg is tud oldalazva tenni. Semmi nincs már biztonságban, pakolja le az asztalokat, ki a fiókokat. Már arra is rájött, hogy kell kinyitni őket. Imádja az ajtókat nyitogatni és a babakocsit tologatni hason fekve. Még mindig nem akar mászni, pedig tud. Neki a kúszás a kényelmes, így tud a leggyorsabban haladni.

Napközben sokszor már csak egyszer alszik, de amikor rossz idő van, akkor kétszer is. Nagyon nyűgös tud lenni, ha be van borulva az ég, esik az eső vagy frontok jönnek-mennek.

Önállóan szeretne mindent megenni, már azt sem tudom, hogyan trükközek.. Imádja a banánt, a narancsot, sőt tojást is adtam már neki felkockázva. Mindig van valami majszolnivaló a kezében, én meg miközben ő pihen, próbálok egy-egy falatot becsempészni a szájába. A cumisüveget is ő fogja, de ezt azt hiszem leírtam már. Imádja a játszóteret, már voltunk párszor hintázni.
Egy hónap után ismét mehettünk úszni, hát élvezet volt látni, mennyire imádja a vizet, úgy pancsikolt benne kézzel-lábbal :)

Mégsem költözünk

Legalábbis egyelőre...Férj megkért, hogy maradjak.
Amennyiben hajlandó lesz végre leülni velem megbeszélni a problémákat, akkor talán van még esély. Talán...