8 év, 2 terhesség

Ennyit tudok felmutatni..Ráadásul mindkettő spontán. Mindez úgy, hogy egy neves andrológus kijelentette, hogy nekünk csakis lombikkal lehet gyerekünk. Aztán a neten megtaláltam a herevisszér műtét lehetőségét. Egy évvel később már olyan jók lettek az eredmények, hogy inszemmel is lehetett volna gyerekünk. De nem lett, se inszemmel, se lombikkal. De nagy szerencsénk volt, mert a lombik után egy hónappal spontán terhes lettem és megszületett a NAGY Ő: Balázs :) Négy és fél év csalódás után megtörtént a csoda. A kistesó 15 hónap és egy újabb sikertelen lombik után 3 hónappal fogant, de sajnos az örömünk nem tartott tovább 7 hét 6 napnál....
Július második napján teszteltem pozitívat, az utolsó előtti napján pedig missed ab miatt megműtöttek. Pedig ez egy olyan szép hónap...Nem is tudom, mi bosszant jobban, az hogy elment közel 100ezer forint feleslegesen, vagy az, hogy nem tudtam a nyár legforróbb napjaiban a Kisfiammal nagyokat strandolni, 40 fokban reményekkel tele izzadtam a lakásban. Mire újra vízbe mehetek, elmúlik a nyár...Már túl vagyok a dühön, kibukáson, mert ezek már két hete lezajlottak bennem...Nem adtam fel, de nem áltattam magam: az alacsony progeszteronszint, a kis petezsák és embryo sajnos az esetek 95%-ban rosszat jelent..Utólag nem is bánom, hogy mindennek utánanézek, mert így legalább fel tudtam készülni a legrosszabbra.

A János Kórház dolgozói előtt ismételtem megemelem a kalapom. Mindenki nagyon kedves és megértő volt. Persze én sem rendeztem drámát, méltóságteljesen fogadtam a hírt.
Az orvosom olyan szobába helyezett el, ahol veszélyeztetett terhesek voltak, nem abortuszosok és frissen szült anyukák. A mellettem lévő ágyon egy olyan lány feküdt, akinek első gyermeke az 5. lombikra, a második aki most még a pocakjában volt pedig a 11-re sikerült. Mi ez, ha nem egy jelzés, hogy ne adjam fel, hiszen hol vagyok én még ehhez képest?

Egyszer azért elsírtam magam. A csecsemőosztályon voltam, ott ahol Balázst is tologattam a kis kosárkájában boldogan szült nőként. Eddig mindig arra vágytam hogy egyszer visszamehessek oda újszülötteket nézni, de azért ez most nagyon más volt. Nagyon cukik voltak a folyóson tologatott babák, de nem is ez fájt a legjobban, hanem egy nagyobb tesó sírása, aki nem akarta ott hagyni az anyukáját a kicsivel. Elképzeltem ezt a jelenetet az én féltékeny Balázsommal és azonnal elsírtam magam a mosdóban majd a férjem karjaiban. Most is sírok, ha erre gondolok. Talán még nincs itt az ideje a Kistesónak és nem is baj, hogy így alakult.
Aztán jött értem az orvosom és bevitt a műtőbe. Fiatalos csapat várt ott. Az aneszteziológus doktornő egy tündér volt, akinek elpanaszoltam, hogy legutóbb hetekig lila volt a csuklom az infúzió miatt, de mire végigmondtam már bennem is volt a tű. Nem fáj, nem lila, szóval örök hálám neki.
Majd arra ébredtem, hogy a fiatal műtős fiú helyez át az ágyamba, mondtam is neki, hogy de jó, hogy nem kell konditerembe járnia. A szobatársaim mondták, hogy azt is mondogattam, hogy behajtom rajtuk én ezt a gyereket még. Erre már nem emlékszem :)

Nem kellett várnom egy órát arra, hogy igyak és egyek, mert az orvosom látta hogy jól vagyok és hamarabb engedélyt adott rá. Elég gyorsan hazajöhettem és a drága cuki kisfiammal aludhattam, nem egy rideg kórházi ágyon. Jaj, olyan jó, hogy ő van nekem, nélküle nem élném túl ezt az egészet...

Szóval, nem volt szívhang tegnap sem. A baba 3,2 mm-ről 2,5-re zsugorodott. Pedig még tüneteket is produkáltam ez elmúlt héten, úgy fájtak a melleim, hogy nem lehetett hozzájuk érni és a hasam is szurkált sokszor. Szerintem mindezeket a petezsák okozhatta, ami továbbra is nőtt és szabályos maradt. De lehet az Agolutin, nem tudom. Mindenkinek ajánlom az Agolutin és Crinone kombinációt, mert mint látjátok, nem lehet tőlük spontán elvetélni, műtéttel kellett eltávolítani az én kisbabámat. Ja, és nem volt azóta egy csepp vér sem..4 hét 1 naposan volt egy kis barna, azóta se semmi, még a Crinone is fehéren jött vissza.

Feladni még képtelen vagyok. Imádom a Kisfiamat, de sajnos nem tudok megelégedni azzal, hogy csak hárman vagyunk. Tudom, hogy addig nem lesz meg a lelki nyugalmam, amíg ott a János kórházban az én kedves orvosommal és szülésznőmmel világra nem hozom a Kistesót.

Missed ab

Nemrég értünk haza.  A körülményekhez képest jól vagyok.

Holnap megírom a részleteket.

Még van remény ;)

Először is, nagyon szépen köszönöm nektek a sok bátorító hozzászólást. Nagyon jó érzés, hogy ennyien drukkoltok nekünk és nem hagytok magamra a negatív gondolataimmal :)

Maradok a realitások talaján továbbra is, de egy icipicit próbálok bízni most már a babámban, mert lehet, hogy jóval később ágyazódott be, mint ahogy számoltam.

Az orvosom nagyon bizakodó volt. Azt mondta, rengeteg csodát látott eddig és higgyem el, hogy a számok, amiket az orra alá tolok, nem jelentenek semmit.
Nem látott semmi kórosat és az magáért beszélt, hogy a petezsák 6 nap alatt óriásit nőtt, 6.7 mm-ről 15.7-re, látta a szikhólyagot és egy 3 mm-es embryot. Szívműködés még nem volt, de ha azt nézem, hogy hasonló méretek Balázs esetében 5+5 naposan voltak( 14.9 a petezsák és 2.1 az embryo), akkor a saját számításaim szerint 6 hetes vagyok ma. A ciklusomhoz képest az elmaradás 5 napos, de ha figyelembe veszem a 2 nappal későbbi peteérésemet, akkor már csak 3. Ez azért jobban hangzik. Ráadásul tegnap délután émelyegtem és ez ma is megismétlődött, úgy hogy kezdek bízni a csodában.
Persze, csak óvatosan és a babakelengyét sem veszem még meg.
Következő ultrahang jövő csütörtökön lesz a kórházban. Oda már éhgyomorra megyek, mert ha nem lesz szívhang, akkor műtét. Nem akarok itthon, a gyerekem szeme láttára elvérezni. Az orvosom egyetértett azzal az elmélettel, hogy jobbak a teherbeesési esélyek egy alapos kitisztítás után( sok helyen van e.ü. kaparás lombik előtt közvetlenül) és nem kell még véletlenül sem 3 hónapot várni az újabb próbálkozás előtt. Így már mindjárt jobban érzem magam és teljes mértékben rábízom magam a sorsra. Sőt, kaptam Agolutin receptet is, amit gyorsan ki is váltottam a Budagyöngyébe, így az egy heti progeszteron injekcióm kijön kb. 2000 forintból 14.000 helyett, na persze, még ott van mellette a Crinone is, de ennyi baj legyen ;)
Íme a mai sztárfotó:

6, 7 mm-es petezsák :'(

5 hét 6 naposan....
Az orvos biztatott, mert ha 3 nappal később fogant, akkor akár jó is lehet. Tény, hogy a hőgörbém a 16. napra tette a peteérést, én meg a 15. éreztem valami hasonlót, de ez akkor sem kóser....
Tudom, hogy nem szabad az előző terhességből kiindulni, de Balázs 5 hét 5 naposan 2,1 mm volt, a petezsák meg 14,9...
Nem látott semmi kórosat a méhemben, a nyálkahártyám 14 mm és a szikhólyag is valószínűleg ott van, de én még nem igazán hallottam ilyen méretek mellett sikertörténeteket...Szóval, felkészültem a legrosszabbra! Szerdán megyek a saját orvosomhoz, ahol reméljük minden kiderül. Újabb 6 nap, amit végig izgulhatok...
Mindezek tudatában nem volt valami felemelő érzés újabb 14ezerért kiváltani egy hetes progeszteron injekciót...Már 59ezret költöttem erre a terhességre és ebben a vitaminok nincsenek is benne....
Mivel az Istenhegyi klinikán voltam, nem bízhatok abban sem, hogy tévedett a gép....Igaz, az orvos azzal kezdte, hogy lehet, semmit nem fog látni ebben a korban...Ez azért meglepő, mert Balázst ilyenkor már gond nélkül láttuk a meddőségi orvosom ultrahangján...
Pár napja nem igazán érzek tüneteket se. Egyedül a gyakori mosdólátogatás maradt meg, nem feszül a hasam, nem érzékeny továbbra sem a mellem és a derekam sem fáj. Úgy mentem a mai ultrahangra ezek alapján, hogy mindennek vége, mert annak idején ilyenkor már szagundorom volt és kifordult a kaja a számból. Most ennek nyoma sincs...Pedig a második terhességnél általában intenzívebben kellene érezni a tüneteket..
Legszívesebben egész nap csak sírnék, de nem teszem, mert szerencsére van egy csodálatos gyerekem, aki minden napomat bearanyoz. Túl fogom élni...Habár befeküdni egy műtétre a kórházba nem lesz egy leányálom...

Így jár aki túl sokat szörföl a neten...

"...szoros összefüggést találtunk a P átlagértéke és a terhesség kimenetele között. 17 ng/ml P átlagérték alatt fogant terhességek minden esetben megszakadtak, 17 és 23 ng/ml közötti P átlag érték között a szülések jelentős része koraszüléssel és/vagy méhen belüli sorvadással (IUGR), 23 ng/ml felett pedig érett és eutroph (arányosan fejlődött) magzat szülésével végződtek."
Részlet Prof. Dr. Siklósi György "Vetélés" című cikkéből...

Az én 21. napi progeszteronom 7,8 ng/ml volt. No comment...

Kell nekem ennyit kutakodni progeszteronügyben! Most például arra voltam kíváncsi, hogy nem ártok-e a babának a dupla adaggal, félek, hogy megdobja az inzulinértékeimet és megnöveli a pajzsmirigy antitestek számát. Persze nem találtam sehol sem alátámasztást, de a fenti cikket sajnos igen...

Szerencsére rengeteg külföldi fórumon számolnak be sikertörténetekről az enyémnél sokkal alacsonyabb progeszteronszintek mellett, szóval semmi sincs még elveszve.

A másik dolog, amiben még próbálok kapaszkodni az, hogy a vérvételt éhgyomorra kellett volna megejteni. Egyes orvosok szerint, a progiszint evés után akár 50%-al is csökkenhet. A szakmában ebben sincs egyetértés, sajnos, van aki szerint ez hülyeség. Én reggeli után nézettem...

Pedig megfogadtam, hogy nem megyek több vérvételre, nem olvasgatok, mert csak felidegesítem magam. Ki kell most már bírnom a csütörtöki ultrahangig, ami után valamivel okosabbak leszünk...

HCG:1239 :), Progeszteron: 54 nmol/L :(

Gyönyörűen alakul a HCG, szépen duplázódik kétnaponta, de én valójában nem emiatt mentem vérvételre, hanem a progi miatt.
Durva, hogy a vérvételesek már a nevemen szólítanak, pedig egyben van a magán és az állami részleg, jó sokan járnak oda...

Hétfőn nem tetszett nekem ez az 57 nmol, de hogy miért, azt én sem tudom. Feketén-fehéren rá van írva a papírra, hogy 15-től jó az első trimeszterben, ugyanezt találtam magyar és amerikai oldalakon is, de valami mégis azt súgja hogy ez kevés. Ráadásul elküldtem a hétfői leletemet az endokrinológusomhoz, aki mindent rendben talált, na de akkor is ott motoszkál a fejemben, hogy ő nem egy meddőségi szakember. Így jár az ember ha  pont akkor esik teherbe, amikor szabadságon van a meddőségis orvosa....
Már egy hete szúrom a Prolutexet és tegnap valamivel kevesebb is lett a szintem, mint 3 napja...Hogy a fenébe ne aggódjak így????
Osztottam-szoroztam, aztán arra jutottam, hogy kiíratok magamnak Crinone-nt. Alaposan utánanéztem az összetevőinek, nincs benne szója. Legszívesebben Utrogesztánt szednék, és semmivel sem nyúlkálnék a hüvelyembe, de az szójaalapú és az én pajzsmirigyemet begyullasztaná. A Crinone viszont rémisztő barnázásokat okozhat, de ez van...

Persze a tüneteimmel sem vagyok kibékülve. Megvan a hasfeszülés, gyakori vizelési inger ugyanúgy mint Balázsnál, de egy enyhe derékfájás is megkörnyékezett, ami számomra újdonság. Kigugliztam, hogy ez is lehet koraterhességi tünet, de nekem akarva-akaratlanul a vajúdási fájdalmakat juttatja eszembe, még akkor is, ha ez most alig érezhető...Na, befejeztem, borzalmas vagyok ;)

Ma vagyok 5+0. Még 6 nap az első ultrahangig..

HCG 395 :)

Csigalassúsággal teltek az órák, majd nagy nehezen megérkezett a ma reggeli vérvételem eredménye:

A HCG-m itt U/L-be lett megadva, de átszámolva ugyanannyi mint a mIU/ml, magyarul a csütörtöki értékeim kétnaponta duplázódtak és kicsit meg is haladták a minimálisan elvárt 348-at. Szóval, a baba szépen fejlődik, de sajnos nem vagyok nyugodt...
Az Anti-TPO-m miatt vagyok a leginkább elkeseredve. 2 hét alatt megint felment 307-re, a múltkor csak 170 volt...Lehet mégis szedni kéne a Pycnogenolt? Annyira tanácstalan vagyok...Sajnos az emelt Anti-TPO vetélést okozhat...
Érdekes módon a TSH-m maradt 0,3, pedig azt hittem, elszáll majd a terhességgel...
A progi szintem sem tudom mennyire kielégítő. Elvileg benne van az első trimeszteri referencia tartományba, más oldalakon is megnéztem. Átszámolva ez 17,92 ng/ml. Nem kevés ez?
A prolaktinom szerintem nem vészes, 2 hete 319 körül volt, szerintem ez az érték nem okozhat vetélést.
Jaj, de nehéz ez az időszak és még csak 4+3-nál tartok...