Vérvétel, vérvétel, vérvétel

Erről szólt az egész hetem. Kedden a BMC-ben vizsgálták a szexuális betegségeket, csütörtökön az Istenhegyin nézték a kariotípust, ma meg a Jánosban voltam 3 pontos cukor és inzulinterhelésen.
Az az igazság, hogy büszke vagyok magamra. Pár éve még rendszeresen elájultam vérvétel után és szó sem lehetett arról, hogy én éhgyomorra bevezessek a városba és 3 nap leforgása alatt ötször szúrassam meg a vénáimat. Mi mindenre nem képes egy nő azért, hogy legyen gyereke!
Az én csudajó vénáim viszont nem igazán bírják a kiképzést. Mostanában nagyon fájnak a szúrások. Ma már hideg vizes borogatást raktam rájuk itthon. Régen meg sem éreztem a tűt. Azt mondták, ez a része egyre rosszabb lesz...

Továbbra is abban reménykedem, hogy június közepén el tudjuk kezdeni a lombikot, de erre persze semmi garancia sincs. Jó lenne, ha addig megérkezne a kariotípus vizsgálat eredménye is, mert ha kiderülne nálam valamilyen rendellenesség, akkor megcsinálnák az Istenhegyin a PGD-t potom pénzért. Amúgy sajnos nem. Két vetélés, három sikertelen IVF és az előrehaladott anyai életkor nem elég nekik. Elvileg a visszaélések miatt korlátozzák. Szóval most azért imádkozom, hogy rossz legyen a genetikám, mert elegem van abból, hogy szűrés nélkül visszaültetik a kívülről szépen fejlődő embriókat és az ember 2 hétig feleslegesen reménykedik utána.

Gondolkodom még egy virtuális méhtükrözésen is, mert nem múlik el a jobb oldali petefészek körüli fájásom. Az orvosok semmit sem találnak. Már elkezdtem endometriózisra is gyanakodni, amit sajnos csak laparral lehet biztonsággal kimutatni, szóval nem tudom, hogy érdemes-e erre 22 ezret kiadni. Háááát, nyaralás úgy látom idén sem nagyon lesz...

Balázst nem vették fel a Katolikus óvodába. Szóval megint rossz csillagok keringenek felettünk...

Könnymentes beszoktatás :)

Most már bátran állíthatom, hogy drága gyermekem gond és könny nélkül beszokott a Bölcsödébe. Két hét betegség miatti kihagyás után is simán bement ma egyedül a csoportszobába.  Na jó, ez csak egy délelőtti pár órás fizetős csoport, mert az állami részre februárban már nem tudták  felvenni, de akkor is hatalmas előrelépésnek gondolom.

Természetesen most is kaptam az ismerőseimtől a megjegyzéseket, hogy ezzel a módszerrel soha nem fog beszokni, de én kitartottam ez elveim mellett. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy nem mindenki teheti meg, hogy hónapokig  együtt járjon a gyermekével közösségbe, de akkor legalább megtehetné, hogy nem kritizál egy olyan módszert, amiről még nem is hallott.

Heti kétszer jártunk február közepétől. Eleinte a szoknyám alá bújt, el sem mozdult mellőlem. Ő egy nehezen oldódó gyermek, neki az kellett, hogy hosszú ideig mellette legyek, együtt játszunk, együtt menjünk ki a Bölcsöde udvarába. Olyan mint az apja, először figyel mindenkit aztán szépen fokozatosan feloldódik. Bele sem merek gondolni, hogy mekkora trauma lett volna neki, ha csak úgy hirtelen 1-2 hét beszoktatás után ordítva ott kellett volna hagynom. Hálás vagyok a Bölcsi dolgozóinak és a sorsnak is, hogy úgy alakította az életemet, hogy csak heti három napra kellett visszamennem dolgozni és hogy maradt két szabadnapom, amikor is a Balázzsal eljöttünk a Bölcsibe. Nem mondom, hogy nem esett nehezemre a millió és egy feladatom mellett, de megérte.  Az hogy a gyermekem várja a bölcsit és örömmel sétál be egyedül, az felülmúlhatatlan. Persze az is szerencsés volt, hogy nem hirtelen kellett megszoknia a hiányomat. Kezdtük azzal, hogy a nagymama vigyázott rá abban a három napban amíg én dolgoztam. Siettem haza, ahogy csak tudtam. Reggelente, ha felébredt akkor rámutattam az órára és mondtam neki, hogy mikor érek haza. Amikor hazaértem, akkor rámutatott ő is az órára és mondta, hogy „Jaja( azaz Anya) tik-tak hazajön”.  Már gyönyörűen, mondatokban beszél, de valahogy a „Jaja” megmaradt, szinte az összes babanyelven kreált szava eltűnt már. Csodákat tett vele a heti 45 percnyi logopédia, amire szeptember óta járunk és a heti egy óra gyógytorna, amire december óta megyünk. Mindkét foglalkozást a Balázs által imádott Zsófi tartja, akibe az én drága kisfiam szinte szerelmes.  A „r” és „l” betűket még nem tudja kiejteni, de ez még nem is baj, viszont két nyelven is elszámol tízig és a színeket is nagyjából ismeri.

Bárcsak lenne ilyen szerencsénk az óvodával is! Két helyre jelentkeztünk. Oda már fel is vettek, ahová hivatalosan tartozunk, de mi inkább a Katolikus óviba mennénk, ahonnan még nem érkezett válasz. Az első helyen biztosan tudom, hogy nem szeretik a hosszas beszoktatást, úgy hogy nehéz dolgom lesz, ha nem vesznek fel a másikba.  Egyébként szeptembertől már én sem tehetem meg, hogy hónapokig szoktassam be az új helyre, mivel heti 5 napban fogok dolgozni és anyukám is hazautazik addig, úgy hogy lesz min izgulni. Azért az sem állapot ami most van, január óta együtt lakunk pedig a házunk nem túl nagy, de mivel egyik bölcsiben és családi napköziben sem volt már hely, kénytelenek voltunk ezt a megoldást választani.

Egyébként jól vagyunk, csak semmire sincs időnk. Most a vasárnapi „Sam a tűzoltó” party-ra készülünk, amikor is egyetlen kicsi kincsem HÁROM éves lesz. :)

Felborult ciklus

Az előző bejegyzésemben írtam, hogy hosszú ideje nem jelentkezik a menstruációm. Végül az 51. napon jött meg miután ittam pár adag palástfű és cickafark teát.  Egy hétig tartott és nagyon gyenge volt.  Miután elmúlt, elkezdtem újra inni (most már csak) a cickafarkteát, de úgy elkezdett megint fájni a jobb oldalam, hogy cisztára gondolva abbahagytam ennek ivászatát. Mivel a ligetszépe olajban is ösztrogén van, azt sem ihattam. Nagyon fura volt, hogy a hőm meg ahelyett hogy alacsonyan lett volna, mint ahogy a ciklus első felében szokott, magasan volt pont úgy mint peteérés után. Persze a mensi előtt meg végig alacsonyan volt, tehát egyértelmű, hogy nem volt peteérésem abban az 51 napban és a vérzés ami jelentkezett csak egy sima köztes vérzés volt. Aztán amikor a 14. napon vártam volna a peteérésemet, megjött az igazi menstruációm. Most már úgy ömlik belőlem, mint a vetélés után. Bízom benne, hogy a mostani ciklusom már tökéletes lesz és hogy ez a hosszú pihenés jót tett a petesejtjeim minőségének.
Az 51 napos ciklusom miatt Tanár úr nem javasolta a fagyasztott embrió beültetését és mint utólag kiderült, jól is tette. Remélem minden helyreáll és júniusban egy friss lombikkal tudjuk folytatni.
Addig is szedjük továbbra is a vitaminokat, én újra tornázom( sokat híztam az "állterhességeim" miatt), a férjemnek megtanítom a KIT férfi tornát én meg újra elővettem az Aviva könyveket, hátha..Csak ne lenne ilyen bonyolult az értelmezése...

48 napja semmi

Azaz nem jött még meg...
A hőm alacsony tartományban, minden eddig megcsinált ovulációs tesztem negatív, tehát még peteérésem sem volt. Természetesen a terhestesztek is negatívak...
Még így nem jártam soha. 25-27 naposak a ciklusaim és mindig van peteérésem. Legalábbis a legutóbbi vetélésem előtt ez volt. A nyári missed ab miatti műtét után már három héttel jelentkezett a mensim. Lombik után sem késet soha.
Valami nagyon felborulhatott odabent. Kezdem lassan feladni a tesóprojektet. Szerencsére két hetente járunk párterápiára, ami azért sokat segít ebben is. Ez már az a állapot, amin a vásárlás nem tud segíteni...
Teljesen még nem állunk le, mert várjuk a menstruációt, hogy végre beültessük a fagyasztott babánkat és azt a maradék két lombikot is meg fogjuk még csinálni, de muszáj volt valamit lépni a beletörődés irányába is.
Szeretnék írni Balázsról is, hogy mennyit fejlődött és milyen szépen beszél már, de egyszerűen nincs időm semmire.

Március 11

Ekkor született volna meg az első missed ab-es babám. Nem tudom kiverni a fejemből ezt a dátumot.
Sorban születnek a Face-n az ismerőseim márciusi babái, az én könnyeim meg sorban potyognak. Kegyetlenül fáj, hogy én nem hozhatom haza a kórházból az első Angyalkámat.
Még jó, hogy itt van Balázs, különben nem lenne értelme az életemnek. Ha vele valami történne, akkor én végeznék magammal. Jujj,azt hiszem kissé depis vagyok...

"Ement a baba, ement a sákány."

Ezt mondja Balázs már pár hete ha a hasamra mutatok. Nem tudom, kitől hallotta és miért nevezi sárkánynak a kistesóját....
Ami megnyugtató, hogy pár napja azt is hozzáteszi, hogy majd "Tűzoltó Sam hozza a Tesót: Nino-nino-nino" Hogy ez pontosan mit jelenet, az a jövő titka.
Szeretnék még sokat írni, de nincs rá időm. Egyre több a megkeresésem abban a vállalkozásban amit a GYES alatt találtam ki. Épül a karrierem, miközben én nem vágyam másra, mint egy újabb kisbabára...

A vetélés( TMI poszt!!!)

Előre szólok, hogy jelen irományom szaftos részleteket fog tartalmazni. Azért írom le a vetélésem történetét, mert nagyon kevés magyar oldalon találkoztam hasonló beszámolóval annak ellenére, hogy én tudni szerettem volna, mire számíthatok.

Tanár úrnak végül igaza lett, egyáltalán nem fájt. Olyan volt mint egy bővebb menstruáció. Egy szem fájdalomcsillapítót sem kellett bevennem.
Sokan azt írták, hogy a korai vetélés hasonlít a szülés előtti fájásokra. Szerencsére én nem éreztem semmi hasonlót. Biztos függ a terhesség heteinek számától és a petezsák méretének nagyságától is. Az enyém alig volt 2,5 mm a hatodik hét végén. Más ebben a kórban egy sokkal nagyobb petezsákkal biztosan nem ússza meg ennyivel.

Íme a részletek:

Vasárnap: utolsó Crinone és Agolutin
Hétfő: minimális pecsételés kezdődik
Kedd: minimális pecsételés, has már nem puffadt
Szerda: pecsételés, fejfájás, furcsa izgatottság, idegesség, mensi előtti állapot. A szagok még mindig zavarnak.

Csütörtok: vöröslik a tisztasági, de még mindig kevés a mennyiség

Péntek: HCG még mindig nő, 3200. Hétfőn 2600 volt.Vérzés indul, a reggeli uh után már elég rendesen. Este csak a Tena betét jöhet szóba, ami óriási segítség ebben a helyzetben. Kezdődik a darabos vérzés. A hasam enyhén fáj, pont úgy mint a menstruáció alatt.

Szombat, vasárnap: rendesen vérezgetek

Hétfő: kicsúszik egy kör alakú, tömör szerkezetű csúszós valami. Nem tudom mi lehetett, de biztosan nem a nyálkahártya része. A vérzés még mindig erős, löketszerűen távoznak nagyobb mennyiségek, de ezeket a Tena maradéktalanul magába szívja.
Kedd: csökken a vérzés
Szerda: hol több, hol kevesebb a vérzés mennyisége. Kezdem érezni a jobb oldalamat, olyan mintha nőnének benne a peték.
Csütörtök: az ultrahangon már csak 3 mm-es nyálkahártya látható( 23x14 volt). A méhem szépen kitisztult. A jobb oldali petefészkemben 6, a bal oldaliban 4-5 látható.
Pénteken óta már csak enyhén pecsételek. Remélem gyorsan elmúlik és tudunk újra próbálkozni. Ilyen sok antrális tüszőm nem szokott lenni, ígéretesnek tűnik ez a hónap.

Egyébként valószínűleg az egyetlen egy szem fagyasztott babánkkal folytatjuk a tesóprojektet a következő ciklusban. Egyet még sosem ültettek be, lehet pont ezért nem sikerülnek a lombikok.
Ez egy spontán ciklus lesz, nem kapok majd stimulálószereket. Akár lehet is abban logika, hogy mivel autoimmun vagyok a stimuláció hatására beindulnak a támadó folyamatok a beültetett sejtek ellen. Ráadásul olyat is olvastam, hogy bizonyos esetekben az embriók egymást támadják, tehát érdemes egy babával is megpróbálni a beültetést.
Nem akarok semmiben sem elmélyülni, hagyom hogy sodorjanak az események. Messzemenő következtetéseket sem akarok abból levonni, hogy 7 hónapon belül kétszer is elvetéltem. Hiszem, hogy ismét két hibás sejt találkozott és egyszerűen pechesek voltunk. A férjem 3%-os morfológiája és az én 37 éves sejtjeim miatt simán belefér...
Meg különben is, milyen vizsgálatokra menjek még? Már szinte mindenhol voltam. Az Alloimmun tesztnek nem látom értelmét, mert már van egy gyerekünk. Az NK sejtek ellen szteroiddal védekeztünk, de talán erre az egy vizsgálatra elmegyek egyszer, mert roppant kíváncsi vagyok arra, hogy miért úsztam meg a hányós-hasmenéses vírust, amikor én láttam el a gyereket( pedig elvileg szteroiddal volt a szervezetem legyengítve). Az egész család köhögött ezután, én meg csak egy 3 napos náthát voltam képes felmutatni, amit amúgy 3 évente egyszer kapok el...
A nőgyógyászom inzulinterhelésre küldött el, mert szerinte másfél év alatt sok minden történhetett. Ez a nyamvadt szteroid akár szét is cseszhette az akkori tökéletes értékeimet, szóval van benne logika.
Hát majd csak lesz valahogy. Egy biztos, még mindig képtelen vagyok annak ellenére is feladni, hogy rettegek a rákos daganatoktól.