Átverés

Soha életemben nem csalódtam lombik alatt ekkorát. A pozitív hozzáállás, az intenzív terhestünetek, a vélt beágyazódás és még a pozitív tesztek is megvoltak. A hiba a Predictor Early tesztekben rejlett. Nem a tesztek a hibásak, hanem én aki megvettem őket. Tízes érzékenységűek, Amerikában szinte mindenki ezeket használja. Semmi gond nem lett volna, ha én csak két repesztőt kaptam volna, de ugye hármat írtak fel. Kettő biztosan kiürül a beadás utáni tizedik napon, de három nem. Ezt sajnos a saját bőrömön tapasztaltam meg. A 12. napon, azaz 10 nappal a leszívás után halvány pozitív lett a PE teszt. Másnap ugyanolyan volt a vonal. Boldogság volt ezerrel. Aztán estefelé kezdtek enyhülni a terhestüneteim. A cicim már nem fájt, a hasam kisebb lett, kezdtem feladni. Be is jött a megérzésem, mert ma reggel már teljesen halvány volt a csík...

Ismét megállapítottam, hogy az X-epil egy megbízható teszt, mivel nem mutat ki minden apróságot. Természetesen velük ezeken a napokon negatívat teszteltem.
Ennyire szomorú én még soha nem voltam...Sírtam volna, de Balázs felkelt és nem akartam hogy ő is elkeseredjen...Nem vagyok képes neki testvért szülni. Össze vagyok törve...Bárcsak maradtam volna reális mint máskor és most nem lennék ennyire elkeseredve! Ez a negyedik lombik volt, közel félmillió forintba került. Kezd kimerülni a petefészkem, a lelkierőnk és a pénztárcánk se bírja. Azt hiszem, itt az ideje feladni és beletörődni az egy gyerekes létbe. Meg kell élni minden pillanatot amíg Balázs ilyen kicsi és ilyen cukorfalat, mert rohan az idő. Már óvodás a lelkem, épp kint játszik az óvoda udvarán és nagyon élvezi a gyerekek társaságát. Nekem meg vérzik a lelkem, de biztos vagyok benne hogy megérti majd hogy nem lehet neki testvére. Minden tőlünk telhetőt megtettünk azt hiszem. Ott van még egy fagyibaba, amit valószínűleg felhasználunk majd és biztos nem fogjuk kihagyni az ötödik lombikot sem, de egyikhez sem fűzök reményt...Ha nem sikerült 37 éves koromig, akkor később sem fog...A spontán babásodásban sem akarok már hinni. Unom már, hogy erről szól az életem holott a csoda már megtörtént, itt van mellettünk. A hétvégén városunkban Kocsis Tibor lépett fel és azt énekelte: "Lásd a csodát, és éld velem át, nézd milyen gyönyörű, olyan gyönyörű. " Balázs ott volt mellettem és én repdestem a boldogságtól. Na, így akarok élni, nem állandóan a sikertelenség miatt szomorkodni.
Persze ettől még bánt, hogy elcsesztem az életem. Nem kellett volna a sok okos tanácsot meghallanom 28 éves koromban amikor elkezdtünk próbálkozni és nem jött a gyerek. Ne görcsölj rá, lazulj el, ne akard ennyire és majd jön. Így ment el két év. Aztán amikor kiderült, hogy a férjemmel van a gond, hallgatnom kellett volna Dr. Kopa Zsoltra aki azt állította, hogy csak lombikkal lehet gyerekünk. Meg akartam mutatni, hogy nekünk majd spontán összejön...Ez meg is történt, de akkor már közel 34 éves voltam. El kellett emiatt évekig viselnem a havonta jelentkező sikertelenségét és azt, hogy minden barátnőm lebabázik rajtam kívül. Szóval volt ára rendesen ennek...Aztán megszületett a mi kis kincsünk, életünk legdrágább, legértékesebb ajándéka. Gondoltuk a tesó majd könnyebb ügy lesz, de nem. Össze is hoztuk kétszer, de örömünk nem sokáig tartott. Közben lenyomtunk három sikertelen lombikot...Lassan 38 éves leszek és az esélyeim hónapról hónapra csökkennek. Ha akkor hallgattam volna a Doktor úrra akkor már lehetne 3 gyerekünk is...El kell kezdenem feldolgozni a hibás döntéseimet és el kell engedjem a kistestvért...örökre...

Pregnyl és tünetek

Kicsit aggódtam a tüszőrepesztők kiürülése miatt, mert nem a szokásos kettőt, hanem hármat kaptam ebben a körben.
A repesztő beadása után a nyolcadik napon teszteltem először. Halvány pozitív lett az X-epil tesztem. Két nappal később megismételtem és már csak nagyon halványan láttam a vonalat. A vonalak időn túl jelentek meg. Csak akkor lehet látni, ha egymás mellé rakom a két tesztet:

Ez annyit jelent, hogy szépen ürül a Pregnyl, tehát, ha jövő héten pozitívat tesztelek, akkor nagy valószínűséggel valós eredményt kapok.
A terhestüneteim szerencsére megmaradtak: a melleimhez nem lehet hozzáérni, óriási étvágyam van és a hányinger is kerülget még. Lombik alatt most először volt a tisztasági betétemen egy kis elszíneződés amit a hasam  görcsölgetése előzött meg. Tudom, hogy ezek a tünetek semmit sem jelentenek, mert okozhatja őket a progeszteron, a szervezetemben minimálisan jelenlévő HCG és a petefészkeim eredeti méreteire való visszazsugorodása. Azzal is tisztában vagyok, hogy a hányinger a hatodik héten kezdődik de számomra mégis biztatóak ezek a jelek mivel az elmúlt három lombik alatt nem éreztem őket ennyire intenzíven. Lehet csak beképzelem őket? Annyira szeretném ezt a babát, hogy akár lehet a képzeletem játéka ez az egész tünetegyüttes...
A hasam óriási, így tegnap azt mondtam az egyik két gyerekes anyukának akivel összefutottam az utcán és aki ismeri az előzményeimet, hogy terhes vagyok. Nehéz lesz kimagyarázni, ha mégsem. Úgy tűnik, teljesen elment az eszem..Hát ennyire bízok most a kismanómba/manóima.

Három gyönyörűséges embrió

Hétfőn visszakaptam 3 darab 3 napos embriót. Az embryogen miatt ha akartunk volna sem tudtunk volna tovább várni. Egyébként öt petesejtet tudtak leszívni, ismét megtermékenyült mind, de csak három többsejtes maradt. Ahogy én számolom, voltak azok 10 sejtesek is, szóval nem rossz cucc ez az embryogen.Volt még egy negyedik embrió is, de arról hétfőn még nem derült ki, hogy fagyasztható állapotban van-e vagy sem.
Balázs jött velünk a beültetésre, mert nem szerettem volna ismét egyedül menni. Ő azt mondja, kislányok laknak a pocimban. :)

Volt egy kis izgalom a pénteki leszívás előtt, mivel ilyen korán még sosem műtöttek, minimum egy nappal tovább stimuláltak. Most viszont a hétvége bekavart. Szerdán még nagyon nem voltak leszívás előtti állapotban a sejtjeim, de Tanár úr nagyot alakított: még aznap magamba kellett szúrni egy óriási adag hormont, este pedig 3 Pregnyl injekciót. Fogalmam sincs, hogy a HCG injekció mikor ürül ki a szervezetemből, szóval nehéz ügy lesz a tesztelés. Már a punkció előtti napon kerülgetett a hányinger és nagyon érzékenyek voltak a melleim. Nincs ez másképp ma sem. De jó lenne, ha még két és fél hónapig érezhetném ezeket!

Vérvétel jövő pénteken. Addig is vár rám még egy félelmetes oviba szoktatás...

Csalódás

Miért van az, hogy amikor pozitívan állok hozzá a dolgokhoz a sors  gyorsan letöri a szarvaimat?

A stimuláció ötödik napján alig van megfelelő méretű tüszőm.:( A jobb oldalam majd leszakad , mégis olyan 2-3 darab 8 mm-es tüsző van csak benne. A bal odalamon van talán 3 db. 13 és 11mm-es. Pedig magamhoz képet brutál mennyiségű hormonnal kezdtünk amit ma még emelni kellett. Napi 28ezerenyi hormont szúrok most már. Ebben nincs benne a Clexane, Medrol meg egyéb apróságok.
Mentünk volna inkább a Maldív-szigetekre...

De tudod mit, kedves SORS, nem adom fel! Nem fogok emiatt letörni. Továbbra is hiszek abban, hogy sok szép és jó minőségű petesejtem lesz és persze jó magas lesz a HCG-m. 2017-ben szülni fogok, nem fogsz velem kibabrálni. ;)

Negyedik stimuláció végreeee elkezdődött

Döcögősen indult ez a lombik, ami reményeim szerint az utolsó lesz. ;) Tavasszal nem tudtunk kezdeni, mivel a második missed ab után nehezen állt be a ciklusom. A júniusi lombikról lecsúsztunk, júliusban az orvosaim és mi is nyaraltunk, így maradt az augusztus.  Persze a kezdés sem volt egyszerű, mivel 4 napig eléggé intenzíven pecsételtem, de szerencsére volt annyi eszem és tapasztalatom hogy ne kezdjem el magam idő előtt szúrni. Amióta a Meforalt szedem, hosszasan pecsételek és 28-29 napra jön meg a menzeszem. Fogalmam sincs, hogy van-e valamilyen összefüggés a kettő között.

Még soha nem álltam ennyire pozitívan egy lombikhoz. Annyi mindent tesszük most meg, hogy lehetetlen a sikertelenség. Minden kezelve van: az IR-em( napi 1000 mg Meforal), a pajzsmirigyem( 75 mg Letrox), a néha megemelkedő prolaktinom( fél Bromo) a férjem IR-je. Próbáljuk tartani a diétát, kevesebbet stresszelünk, sokat utaztunk. Félelmetes ahogy ismétlődnek a négy évvel ezelőtti események: ugyanazzal a baráti párral utaztunk Horvátországba, eljutottunk Villányba és Siófokra, a lombikot végül augusztusban kezdjük( annyi hogy most 2 nappal később kezdtem el az injekciózást). Ráadásul bármennyire is bugyuta dolog, elmentem a barátnőm unszolásra asztrológushoz is aki biztosan látta a testvért Balázs csillagképénél és persze a gyermeket nálam és a férjemnél is. Abszolút nem meglepő, hogy jövő év május-júniusában fog ő is érkezni ami azt jelenti, hogy vagy a lombik lesz sikeres vagy az utána jövő hónap pont úgy mint Balázs esetében. Azért voltam hajlandó elmenni ehhez a hölgyhöz, mert a barátnőmnek kétszer is megjósolta a babát abban a fázisban amikor ők még nem is tervezték és hát bejött még sok minden más is nekik. Gondoltam teszek egy próbát. Ha másra nem , de arra jó volt, hogy a pozitív hozzáállásomat visszahozza. Ebben persze a pszichológusomnak is óriási szerepe van. Hozzá két hetente járok. Hja, hát milliomos vagyok kérem szépen! Főleg hogy a lombik is jó drága lesz. Kértem embriogén tápoldatot, ami növekedési hormont tartalmaz és remélhetőleg segíti majd az embriók beágyazódását. A férjem spermáját IMSI eljárással fogják szelektálni, ami annyit jelent, hogy nem a megszokott 400X-os nagyítással, hanem 4500-6000-es nagyítással fogják kiválogatni a legegészségesebb fickókat. Elég rossz volt az utóbbi időben a morfológia, úgy hogy nagyon remélem, lesz értelme az eléggé borsos árú eljárásnak.

Szóval ti lesztek a tanúi annak, hogy működik-e az asztrológia vagy sem. Drukkoljatok, kérlek! :)

Első szülői értekezlet

Nem győzök keseregni az idő múlása miatt. Tudom, hogy ez az élet rendje, de akkor is nagyon fáj. Főleg, hogy képtelen vagyok kistesót szülni neki. Mondjuk pontosan emiatt próbálok minden pillanatot megélni és kihasználni amit együtt tölthetek az én drága kisfiammal.

Szóval megvolt a szülői az óvodában. Együtt mentünk Balázzsal, hogy ismerkedjen a környezettel, mert nála ez alap. Nekem fontos, hogy ide is könnymentesen szokjon be. Sajnálattal tapasztaltam viszont, hogy az ott lévő szülők többsége nem törekszik erre, sőt, azt nézik, hogy nekik mi a kényelmes. Egyik anyuka például megkérdezte, hogy ugye nem kötelező betartani az ajánlott 2 hetet, mert a bölcsiben muszáj volt és neki ez számára borzalmas. Megkérdeztem a szülői után, hogy mennyire szereti a gyermeke a bölcsődét. A válasza az volt, hogy még a mai napig sír, ha menni kell, de ez van... Szép, nem? És ennek az anyukának eszébe sem jut az, hogy talán itt másképp kéne csinálni, mert az oviban 3-4 évet fog eltölteni a kicsinye és mindenkinek jobb lenne, ha örömmel járna be. Ő ide is gyorsan szeretné beszoktatni, nem baj az ha sír... Egy másik anyuka ugyanígy nyilatkozott. Ő már a 3. gyermekét fogja beszoktatni. Az első kettőnél nem jött be ez a módszer, de nem baj, majd megszokja...És ilyenkor ne legyek mérges a sorsra, hogy az ilyen emberek termékenyek? Persze, egy irigy kutya lettem, elismerem, de szerintem ez a hozzáállás akkor sem normális...Még meg sem akarják próbálni az elnyújtott változatot. Pedig én fel is szólaltam, hogy az én gyerekem hosszas beszoktatás után sírás nélkül és örömmel járt be a bölcsibe de ez senkit sem érdekelt. Minden gyerek más, azzal védekeznek. Ez persze igaz, de a gyermekek többségének nem jó, ha bedobják őket egy idegen helyre. Jó, megértem azt is, hogy nem mindenki tud ki szabit venni mint én, aki mellesleg pont szeptember 1-jén fogok kezdeni, de vajon azok az anyukák, akik kicsivel vannak otthon miért nem tesznek egy próbát? Miért utánozzák más hülyeségét? Én mondjuk UFÓ vagyok, tudom, de ha megszületett volna a Kistesó, akkor max délig járatnám Balázst óvodába és semmiképpen sem adnám akkor be, amikor a kicsi születik, hanem várnék vele. Éppen elég trauma az, ha a családba bekerül egy idegen baba, nem kell még az óvodával is stresszelni őket. Milyen meglepő, hogy az anyucik többségét ez sem érdekli, örülnek, ha megszabadulhatnak a nagytól. No comment...

Az óvónénik nem tűnnek rossznak. Nagyon tetszett, hogy elmondták, több éves tapasztalat után szerintük mi a helyes módja a beszoktatásnak. Majdnem minden ponttal egyetértek. Alapszabály, hogy SOHA nem szabad átverni a gyereket, el kell mondani, hogy anya most elmegy, de majd miután játszol, megebédelsz, alszol stb. eljön érted. Természetesen kiosonni sem szabad. A maximum két hetes, fokozatos beszoktatás hívei. Nekem ez kevésnek tűnik, de bízom benne, hogy megoldjuk ennyi idő alatt is. Mondták, hogy ezek a pontok a bölcsődés gyermekekre is vonatkoznak, mert ők ugyanúgy egy idegen közegbe kerülnek be. Kértek mindenkit, hogy még a nyári zárás előtt vigyük be a kicsiket az óvodába, hogy ismerkedjenek a környezettel. ( Igaz most összevont csoportok vannak és leginkább az udvaron játszanak). Szerintetek hányan használják ki ezt a lehetőséget? Könnyű kitalálni, hogy mi vagyunk az egyetlenek...Ami iszonyatosan meglepődtem az az volt, hogy egyes óvónénik a nyári szünet alatt elmennek házhoz, hogy a megszokott biztonságos környezetben barátkozzanak össze a leendő óvodásokkal. Hát azt hittem, dobok egy hátast! Ez egy állami óvoda. Hihetetlen, nem? Szerintem ilyet még magán helyeken sem csinálnak. Azt is elmondták, hogy nekünk is el kell hinnünk, hogy a gyerek jó helyen van ott, mert ha nem sugározzuk ezt a biztonságot, akkor a gyermek sem fogja magát jól érezni ott. Ajánlottak mesekönyveket, amik az óvodáról szólnak és kértek minket, hogy csak pozitívan nyilatkozzunk az ott történő dolgokról és természetesen beszélgessünk sokat róla.
Sajnáltam, hogy nem ahhoz az óvónőhöz kerültük, aki még mielőtt elmondta volna ezeket a dolgokat,  baromira szimpatikus volt. Szerencsére nem a sokak által szidott fiatal néni csoportjába kerültünk, hanem egy vegyesbe (ahol egyelőre jó dolgunk lesz, mert mi leszünk a kicsik és a nagyoktól csak tanulni lehet) aminek sok az előnye és a hátránya is, de ez van, nem lehetünk telhetetlenek.

Üdvözlöm magam az IR-esek klubjában

A terheléses vizsgálatom eredménye:

0' inzulin: 5,3
60' inzulin: 116,9
120' inzulin: 41,3

2014 novemberében a 0 percesem 6,3, a 120 percesem pedig 14.8 volt...Akkortájt mondjuk 6-7 kilóval vékonyabb voltam, többé kevésbé tartottam az IR diétát és sokat tornáztam...

Vajon mi történhetett? A szteroid okozta vagy a hízás? Valószínűleg a szteroid okozta  a hízást és az inzulinrezisztenciát is...

Hát ez van..Nem bánkódom, mert a férjemről nemrég derült ki, hogy súlyos IR-je van, neki a 120 perces 187 volt úgy hogy már egy ideje Nikk receptjei alapján sütöm a csodálatosan finom kenyereket. Most már én is kénytelen leszek szigorúan követni a diétát. Hátha lefogyok!

A cukrom is egész jó lett. 7,3 a 60 és 5,3 a 120 perces.
Az AMH-m 1,8, kicsivel jobb mint 1 éve amikor 1,7 volt.

Az előbb elfelejtettem megírni, hogy  jó lett a kariotípusom, így most már tutira ugrik a PGD lombik.