Túl vagyok végre a
cukorterhelésen. Nem volt vészes. A János laborban is nagyon ügyesek
a vérvételesek.
A legrosszabb része az éhezés volt.
Nem sokat tudtam aludni, úgy
izgultam! 6-ra volt beállítva az óra, de 5-kor már keltem egy nagy fejgörcs
kíséretében. Persze, baromira éhes voltam, annak ellenére hogy máskor 10 körül
reggelizem:)
A cukros lötyit nem tudom miért szidják annyian. Citrommal nagyon finom volt.
Olyan éhes voltam, hogy alig vártam, hogy megigyam.
A legjobban a második
vérvételtől féltem, mert azután már limonádé sem volt, a harmadik után meg
már várt rám a kávé és a szendvics. Mégis az első vérvétel után lettem rosszul,
persze kb 15 perccel azután, hogy kijöttem a rendelőből. Nagyon zavart ott a sok
ember, a nagy mászkálás a hideg folyóson. Egy fapadon ültem, melletem pedig egy öreg néni
már vagy 5 perce pakolta a cuccait. Úgy zavart, hogy elkezdtem
csillagokat látni( ilyenkor gyors le kell feküdjek). Szóltam neki, hogy rosszul
vagyok, hadd feküdjek le a padon. Jó gyorsan befejezte szegény a pakolást, én
meg mindenki előtt kifeküdtem. Kb. 1 percig tartott az egész. Szóval, most már ezt is tudom kezelni, nincs miért aggódnom!
Volt bent olyan lány is, akit percekig pátyolgattak az ágyon, mert rosszul lett
és olyan is aki kihányta a cukros lötyit. Nem is értem miért??
Az eredményt csak 27-én fogom megtudni az orvosomtól.
Ezután elmentem boldogsághormonokat termelni a picimnek. A Brendonban vettem 1 fekete leggingst és egy jó hosszú piros felsőt hozzá. Én marha, eddig nem vettem leggingseket, mert azt hittem, túl vastag benne a lábam. Még jó hogy felpróbáltam!
Ma van kereken egy éve, hogy beléptünk a meddőségi központ kapuján. Ki gondolta volna, hogy 1 évvel később már egy féléves kisfiú fog a pocimban rendetlenkedni :) Arra meg végképp nem számítottunk, hogy mindez spontán fog összejönni. Persze, tudom, hormonok nélkül nem ment volna, tehát mindenképpen a BMC-nek tartozom köszönettel:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése