2014. február 15., szombat

Ismerjük meg egymást!

Réprodukáló küldte nekem a  felkérést erre a jópofa blogos játákra, melynek menete a következő:
  1. Be kell linkelni azt az embert a blogodba, aki felkért a játékra.
  2. Meg kell osztani magunkról 7 dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
  3. 7 bloggert meg kell nevezni, be kell linkelni a blogunkba.
  4. Majd értesíteni őket a blogjukon, hogy ők a kiválasztottak. 
Nem volt könnyű megtalálni azt a hét dolgot, amiről még nem írtam. Az elmúlt hat év fő témája a gyerek volt, és úgy nézz ki, hogy én teljesen elvesztem a hogy hozzuk össze a babát majd a babaellátás témakörében :)
Elkezdtem írni és közben jutottak eszembe az alábbi fontos részek az életemből( a gyermekvállalás és az esküvő volt a két legfontosabb, de ezekről nem teszek most említést)

1) Több nyelven beszélek, és erre fogom azt, hogy nem tudok kielégítően fogalmazni.

2) Rend és tisztaságmániás vagyok, de egyelőre elég jól viselem az aranyos babakezecske zsírlenyomatokat az asztalon :)

3)Imádjuk Görögországot, főleg a szigeteket. Voltunk már ott repülővel, de leginkább autóval szeretünk menni, hogy ott állhassunk meg, ahol akarunk. Szeretjük a világ háta mögött lévő falvakat, ahol meg lehet ismerni az igazi görögöket és meg lehet kóstolni a hagyományos ízeket. A nászútunkon 5500 kilométert vezetünk le 18 nap alatt, bejártuk többek között az egész Peloponészoszi félszigetet. Volt hogy nem találtunk szállást és kénytelenek voltunk autóban vagy sátorban aludni, de nem baj, így volt kerek az egész :)

4) A férjemmel a Randivonal internetes társkeresőn ismerkedtünk meg, abban az időszakban, amikor még nem volt fizetős( barátaimtól tudom, hogy most az). Előtte szinte minden pasimat "normális" módon ismertem meg, mégsem volt egyik sem normális, vagy aki az volt, az nem kellett. Elég nagy üzemben szelektáltam, olyan is volt hogy napi 3 randit szerveztem egymás közelében lévő helyszíneken. Viszonylag gyorsan megtaláltam Őt. Minden klappolt az első randin, a cipője kivételével. Még jó, hogy kedves barátnőm elmagyarázta, hogy nem a ruha a lényeg, ha okos vagyok, akkor én ezt a későbbiekben majd meg tudom változtani. Hát mit nem mondjak, annyit sikerül elérnem, hogy nem olyan bumszli cipőt hord, mint anno, de a sportcipő maradt.

5) Már több éve vezettem napi rendszerességgel, amikor egyszer csak rámtört a pánik. Meg kellett állnom a rakparton, nem tudtam tovább menni. Több órát vártam, mire a férjem és a barátnőm el tudott jönni értem. Tömegközlekedni sem mertem, mert a mozgólépcsőn és a zsúfolt járműveken az ájulásérzete kerülgetett. Az autógén tréning és az, hogy egy idő után bele mertem ülni az autóba, felszálltam a BKV-ra segített leküzdeni ezt a szorongást( nem volt pánik, csak először annak hittem), habár a mozgólépcső most sem tartozik a kedvenceim közé. Minden egyik-napról a másikra történt és csak otthon éreztem magam biztonságban. Borzalmas volt!

6) A családjainkban többen is depressziosak és nagyon félek, hogy örökölni fogjuk.

7) Ötödikes koromig Barbie babáztam, mivel imádtam babaruhákat varrni. Akkortájt divattervezőnek készültem és sokak szerint, lett is volna hozzá tehetségem, habár a kézügyességem hagyott maga után kívánnivalót. Még mindig úgy érzem, hogy pályát tévesztettem, de most már késő váltani.

Sok szeretettel hívom játékra az alábbi bloggereket -ha jól látom, ők még nem kaptak felkérést, de ha igen, akkor előre is elnézést kérek-:

-Tamko
-Antibaby
-Ancsi80
-Nikvik
-Vicky79




4 megjegyzés:

  1. Köszönöm a felkérést, kedves tőled. Egyszer-kétszer már, még a régi (freeblogon működő) blogomban, írtam ilyen 7es listát. Lehet, hogy most is nekirugaszkodom, bár nem tudom, összejön-e 7 dolog. És főleg nem tudom, kinek tudnám továbbadni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem olyan nagy baj, ha nem tudod továbbadni, szerintem nem is ez a dolog lényege :)

      Törlés
  2. Mégis megírtam, továbbadtam. Köszönöm.

    VálaszTörlés