Első szülői értekezlet

Nem győzök keseregni az idő múlása miatt. Tudom, hogy ez az élet rendje, de akkor is nagyon fáj. Főleg, hogy képtelen vagyok kistesót szülni neki. Mondjuk pontosan emiatt próbálok minden pillanatot megélni és kihasználni amit együtt tölthetek az én drága kisfiammal.

Szóval megvolt a szülői az óvodában. Együtt mentünk Balázzsal, hogy ismerkedjen a környezettel, mert nála ez alap. Nekem fontos, hogy ide is könnymentesen szokjon be. Sajnálattal tapasztaltam viszont, hogy az ott lévő szülők többsége nem törekszik erre, sőt, azt nézik, hogy nekik mi a kényelmes. Egyik anyuka például megkérdezte, hogy ugye nem kötelező betartani az ajánlott 2 hetet, mert a bölcsiben muszáj volt és neki ez számára borzalmas. Megkérdeztem a szülői után, hogy mennyire szereti a gyermeke a bölcsődét. A válasza az volt, hogy még a mai napig sír, ha menni kell, de ez van... Szép, nem? És ennek az anyukának eszébe sem jut az, hogy talán itt másképp kéne csinálni, mert az oviban 3-4 évet fog eltölteni a kicsinye és mindenkinek jobb lenne, ha örömmel járna be. Ő ide is gyorsan szeretné beszoktatni, nem baj az ha sír... Egy másik anyuka ugyanígy nyilatkozott. Ő már a 3. gyermekét fogja beszoktatni. Az első kettőnél nem jött be ez a módszer, de nem baj, majd megszokja...És ilyenkor ne legyek mérges a sorsra, hogy az ilyen emberek termékenyek? Persze, egy irigy kutya lettem, elismerem, de szerintem ez a hozzáállás akkor sem normális...Még meg sem akarják próbálni az elnyújtott változatot. Pedig én fel is szólaltam, hogy az én gyerekem hosszas beszoktatás után sírás nélkül és örömmel járt be a bölcsibe de ez senkit sem érdekelt. Minden gyerek más, azzal védekeznek. Ez persze igaz, de a gyermekek többségének nem jó, ha bedobják őket egy idegen helyre. Jó, megértem azt is, hogy nem mindenki tud ki szabit venni mint én, aki mellesleg pont szeptember 1-jén fogok kezdeni, de vajon azok az anyukák, akik kicsivel vannak otthon miért nem tesznek egy próbát? Miért utánozzák más hülyeségét? Én mondjuk UFÓ vagyok, tudom, de ha megszületett volna a Kistesó, akkor max délig járatnám Balázst óvodába és semmiképpen sem adnám akkor be, amikor a kicsi születik, hanem várnék vele. Éppen elég trauma az, ha a családba bekerül egy idegen baba, nem kell még az óvodával is stresszelni őket. Milyen meglepő, hogy az anyucik többségét ez sem érdekli, örülnek, ha megszabadulhatnak a nagytól. No comment...

Az óvónénik nem tűnnek rossznak. Nagyon tetszett, hogy elmondták, több éves tapasztalat után szerintük mi a helyes módja a beszoktatásnak. Majdnem minden ponttal egyetértek. Alapszabály, hogy SOHA nem szabad átverni a gyereket, el kell mondani, hogy anya most elmegy, de majd miután játszol, megebédelsz, alszol stb. eljön érted. Természetesen kiosonni sem szabad. A maximum két hetes, fokozatos beszoktatás hívei. Nekem ez kevésnek tűnik, de bízom benne, hogy megoldjuk ennyi idő alatt is. Mondták, hogy ezek a pontok a bölcsődés gyermekekre is vonatkoznak, mert ők ugyanúgy egy idegen közegbe kerülnek be. Kértek mindenkit, hogy még a nyári zárás előtt vigyük be a kicsiket az óvodába, hogy ismerkedjenek a környezettel. ( Igaz most összevont csoportok vannak és leginkább az udvaron játszanak). Szerintetek hányan használják ki ezt a lehetőséget? Könnyű kitalálni, hogy mi vagyunk az egyetlenek...Ami iszonyatosan meglepődtem az az volt, hogy egyes óvónénik a nyári szünet alatt elmennek házhoz, hogy a megszokott biztonságos környezetben barátkozzanak össze a leendő óvodásokkal. Hát azt hittem, dobok egy hátast! Ez egy állami óvoda. Hihetetlen, nem? Szerintem ilyet még magán helyeken sem csinálnak. Azt is elmondták, hogy nekünk is el kell hinnünk, hogy a gyerek jó helyen van ott, mert ha nem sugározzuk ezt a biztonságot, akkor a gyermek sem fogja magát jól érezni ott. Ajánlottak mesekönyveket, amik az óvodáról szólnak és kértek minket, hogy csak pozitívan nyilatkozzunk az ott történő dolgokról és természetesen beszélgessünk sokat róla.
Sajnáltam, hogy nem ahhoz az óvónőhöz kerültük, aki még mielőtt elmondta volna ezeket a dolgokat,  baromira szimpatikus volt. Szerencsére nem a sokak által szidott fiatal néni csoportjába kerültünk, hanem egy vegyesbe (ahol egyelőre jó dolgunk lesz, mert mi leszünk a kicsik és a nagyoktól csak tanulni lehet) aminek sok az előnye és a hátránya is, de ez van, nem lehetünk telhetetlenek.

Üdvözlöm magam az IR-esek klubjában

A terheléses vizsgálatom eredménye:

0' inzulin: 5,3
60' inzulin: 116,9
120' inzulin: 41,3

2014 novemberében a 0 percesem 6,3, a 120 percesem pedig 14.8 volt...Akkortájt mondjuk 6-7 kilóval vékonyabb voltam, többé kevésbé tartottam az IR diétát és sokat tornáztam...

Vajon mi történhetett? A szteroid okozta vagy a hízás? Valószínűleg a szteroid okozta  a hízást és az inzulinrezisztenciát is...

Hát ez van..Nem bánkódom, mert a férjemről nemrég derült ki, hogy súlyos IR-je van, neki a 120 perces 187 volt úgy hogy már egy ideje Nikk receptjei alapján sütöm a csodálatosan finom kenyereket. Most már én is kénytelen leszek szigorúan követni a diétát. Hátha lefogyok!

A cukrom is egész jó lett. 7,3 a 60 és 5,3 a 120 perces.
Az AMH-m 1,8, kicsivel jobb mint 1 éve amikor 1,7 volt.

Az előbb elfelejtettem megírni, hogy  jó lett a kariotípusom, így most már tutira ugrik a PGD lombik.

"Mindent bele" lombik augusztusban

Hamarabb sajnos már nem férek be, de nem is bánom. Nem szeretnék még egy nyarat a forró lakásban tölteni egy esetleges "állterhesség" miatt. Valószínűleg megyünk nyaralni egy kicsit igaz még mindig nem  Görögországba, ami a szívünk csücske, hanem Horvátországba. Közelebb van és olcsóbban ki tudjuk hozni. Örülünk, hogy egyáltalán el tudunk menni egy méregdrága lombik előtt úgy, hogy vettünk végre új autót aminek havonta perkáljuk az aktuális részletét.

A leleteim többsége még nem érkezett meg, így nem tudom, hogy van-e inzulinrezisztenciám, illetve kariótípus problémám. A múltkor azt írtam, hogy jó lenne, ha a PGD miatt lennének hibás génjeim, de ezt most már átgondoltam. A PGD-t persze sajnálom és kiakasztónak találom, hogy Magyarországon nem kérheti minden lombikos, de a hibás génekből inkább nem kérek, mert akkor egy esetleges spontán terhességnél ismét retteghetnék.  Szerencsére Kanyó doktornő felvázolt más szelektálási lehetőségeket is. Ami biztos, az az embriogén, mert két vetélés és 3 sikertelen IVF abszolút indokolttá teszi. Remélem, hogy ez a táptalaj majd segíti az embriók beágyazódását. Persze ehhez az kell, hogy két egészséges sejt találkozzon. A spermák szelektálására van valamilyen eljárás, aminek a nevét nem jegyeztem meg, de az a lényege, hogy a spermiumokat iszonyatosan ki tudja nagyítani és így ki lehet válogatni a legéletképesebbeket.

Bízom benne, hogy megismétlődnek a 4 évvel ezelőtti csodálatos események. Akkor is augusztusban mentünk lombikra, ami ugyan nem sikerült, viszont egy hónappal később megfogant életünk értelme. :)

Vérvétel, vérvétel, vérvétel

Erről szólt az egész hetem. Kedden a BMC-ben vizsgálták a szexuális betegségeket, csütörtökön az Istenhegyin nézték a kariotípust, ma meg a Jánosban voltam 3 pontos cukor és inzulinterhelésen.
Az az igazság, hogy büszke vagyok magamra. Pár éve még rendszeresen elájultam vérvétel után és szó sem lehetett arról, hogy én éhgyomorra bevezessek a városba és 3 nap leforgása alatt ötször szúrassam meg a vénáimat. Mi mindenre nem képes egy nő azért, hogy legyen gyereke!
Az én csudajó vénáim viszont nem igazán bírják a kiképzést. Mostanában nagyon fájnak a szúrások. Ma már hideg vizes borogatást raktam rájuk itthon. Régen meg sem éreztem a tűt. Azt mondták, ez a része egyre rosszabb lesz...

Továbbra is abban reménykedem, hogy június közepén el tudjuk kezdeni a lombikot, de erre persze semmi garancia sincs. Jó lenne, ha addig megérkezne a kariotípus vizsgálat eredménye is, mert ha kiderülne nálam valamilyen rendellenesség, akkor megcsinálnák az Istenhegyin a PGD-t potom pénzért. Amúgy sajnos nem. Két vetélés, három sikertelen IVF és az előrehaladott anyai életkor nem elég nekik. Elvileg a visszaélések miatt korlátozzák. Szóval most azért imádkozom, hogy rossz legyen a genetikám, mert elegem van abból, hogy szűrés nélkül visszaültetik a kívülről szépen fejlődő embriókat és az ember 2 hétig feleslegesen reménykedik utána.

Gondolkodom még egy virtuális méhtükrözésen is, mert nem múlik el a jobb oldali petefészek körüli fájásom. Az orvosok semmit sem találnak. Már elkezdtem endometriózisra is gyanakodni, amit sajnos csak laparral lehet biztonsággal kimutatni, szóval nem tudom, hogy érdemes-e erre 22 ezret kiadni. Háááát, nyaralás úgy látom idén sem nagyon lesz...

Balázst nem vették fel a Katolikus óvodába. Szóval megint rossz csillagok keringenek felettünk...

Könnymentes beszoktatás :)

Most már bátran állíthatom, hogy drága gyermekem gond és könny nélkül beszokott a Bölcsödébe. Két hét betegség miatti kihagyás után is simán bement ma egyedül a csoportszobába.  Na jó, ez csak egy délelőtti pár órás fizetős csoport, mert az állami részre februárban már nem tudták  felvenni, de akkor is hatalmas előrelépésnek gondolom.

Természetesen most is kaptam az ismerőseimtől a megjegyzéseket, hogy ezzel a módszerrel soha nem fog beszokni, de én kitartottam ez elveim mellett. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy nem mindenki teheti meg, hogy hónapokig  együtt járjon a gyermekével közösségbe, de akkor legalább megtehetné, hogy nem kritizál egy olyan módszert, amiről még nem is hallott.

Heti kétszer jártunk február közepétől. Eleinte a szoknyám alá bújt, el sem mozdult mellőlem. Ő egy nehezen oldódó gyermek, neki az kellett, hogy hosszú ideig mellette legyek, együtt játszunk, együtt menjünk ki a Bölcsöde udvarába. Olyan mint az apja, először figyel mindenkit aztán szépen fokozatosan feloldódik. Bele sem merek gondolni, hogy mekkora trauma lett volna neki, ha csak úgy hirtelen 1-2 hét beszoktatás után ordítva ott kellett volna hagynom. Hálás vagyok a Bölcsi dolgozóinak és a sorsnak is, hogy úgy alakította az életemet, hogy csak heti három napra kellett visszamennem dolgozni és hogy maradt két szabadnapom, amikor is a Balázzsal eljöttünk a Bölcsibe. Nem mondom, hogy nem esett nehezemre a millió és egy feladatom mellett, de megérte.  Az hogy a gyermekem várja a bölcsit és örömmel sétál be egyedül, az felülmúlhatatlan. Persze az is szerencsés volt, hogy nem hirtelen kellett megszoknia a hiányomat. Kezdtük azzal, hogy a nagymama vigyázott rá abban a három napban amíg én dolgoztam. Siettem haza, ahogy csak tudtam. Reggelente, ha felébredt akkor rámutattam az órára és mondtam neki, hogy mikor érek haza. Amikor hazaértem, akkor rámutatott ő is az órára és mondta, hogy „Jaja( azaz Anya) tik-tak hazajön”.  Már gyönyörűen, mondatokban beszél, de valahogy a „Jaja” megmaradt, szinte az összes babanyelven kreált szava eltűnt már. Csodákat tett vele a heti 45 percnyi logopédia, amire szeptember óta járunk és a heti egy óra gyógytorna, amire december óta megyünk. Mindkét foglalkozást a Balázs által imádott Zsófi tartja, akibe az én drága kisfiam szinte szerelmes.  A „r” és „l” betűket még nem tudja kiejteni, de ez még nem is baj, viszont két nyelven is elszámol tízig és a színeket is nagyjából ismeri.

Bárcsak lenne ilyen szerencsénk az óvodával is! Két helyre jelentkeztünk. Oda már fel is vettek, ahová hivatalosan tartozunk, de mi inkább a Katolikus óviba mennénk, ahonnan még nem érkezett válasz. Az első helyen biztosan tudom, hogy nem szeretik a hosszas beszoktatást, úgy hogy nehéz dolgom lesz, ha nem vesznek fel a másikba.  Egyébként szeptembertől már én sem tehetem meg, hogy hónapokig szoktassam be az új helyre, mivel heti 5 napban fogok dolgozni és anyukám is hazautazik addig, úgy hogy lesz min izgulni. Azért az sem állapot ami most van, január óta együtt lakunk pedig a házunk nem túl nagy, de mivel egyik bölcsiben és családi napköziben sem volt már hely, kénytelenek voltunk ezt a megoldást választani.

Egyébként jól vagyunk, csak semmire sincs időnk. Most a vasárnapi „Sam a tűzoltó” party-ra készülünk, amikor is egyetlen kicsi kincsem HÁROM éves lesz. :)

Felborult ciklus

Az előző bejegyzésemben írtam, hogy hosszú ideje nem jelentkezik a menstruációm. Végül az 51. napon jött meg miután ittam pár adag palástfű és cickafark teát.  Egy hétig tartott és nagyon gyenge volt.  Miután elmúlt, elkezdtem újra inni (most már csak) a cickafarkteát, de úgy elkezdett megint fájni a jobb oldalam, hogy cisztára gondolva abbahagytam ennek ivászatát. Mivel a ligetszépe olajban is ösztrogén van, azt sem ihattam. Nagyon fura volt, hogy a hőm meg ahelyett hogy alacsonyan lett volna, mint ahogy a ciklus első felében szokott, magasan volt pont úgy mint peteérés után. Persze a mensi előtt meg végig alacsonyan volt, tehát egyértelmű, hogy nem volt peteérésem abban az 51 napban és a vérzés ami jelentkezett csak egy sima köztes vérzés volt. Aztán amikor a 14. napon vártam volna a peteérésemet, megjött az igazi menstruációm. Most már úgy ömlik belőlem, mint a vetélés után. Bízom benne, hogy a mostani ciklusom már tökéletes lesz és hogy ez a hosszú pihenés jót tett a petesejtjeim minőségének.
Az 51 napos ciklusom miatt Tanár úr nem javasolta a fagyasztott embrió beültetését és mint utólag kiderült, jól is tette. Remélem minden helyreáll és júniusban egy friss lombikkal tudjuk folytatni.
Addig is szedjük továbbra is a vitaminokat, én újra tornázom( sokat híztam az "állterhességeim" miatt), a férjemnek megtanítom a KIT férfi tornát én meg újra elővettem az Aviva könyveket, hátha..Csak ne lenne ilyen bonyolult az értelmezése...

48 napja semmi

Azaz nem jött még meg...
A hőm alacsony tartományban, minden eddig megcsinált ovulációs tesztem negatív, tehát még peteérésem sem volt. Természetesen a terhestesztek is negatívak...
Még így nem jártam soha. 25-27 naposak a ciklusaim és mindig van peteérésem. Legalábbis a legutóbbi vetélésem előtt ez volt. A nyári missed ab miatti műtét után már három héttel jelentkezett a mensim. Lombik után sem késet soha.
Valami nagyon felborulhatott odabent. Kezdem lassan feladni a tesóprojektet. Szerencsére két hetente járunk párterápiára, ami azért sokat segít ebben is. Ez már az a állapot, amin a vásárlás nem tud segíteni...
Teljesen még nem állunk le, mert várjuk a menstruációt, hogy végre beültessük a fagyasztott babánkat és azt a maradék két lombikot is meg fogjuk még csinálni, de muszáj volt valamit lépni a beletörődés irányába is.
Szeretnék írni Balázsról is, hogy mennyit fejlődött és milyen szépen beszél már, de egyszerűen nincs időm semmire.