Eredetileg egy optimista címet akartam adni ennek a bejegyzésnek, ami gondolatban már hetek óta készül, de nem megy...Már nem látom a fényt az alagút végén, hiába nyomoztam magam agyon a sikertelen lombik eredményhirdetésének környékén..
Nem vagyok jól, nagyon nem. Sokat sírok. Minden apróság miatt elkezdenek folyni a könnyeim. Van hogy meghatódom egy kisbaba láttán és van, hogy irigykedem. Igen, sajnos! Nem tehetek ellene. Most például szegény Royal Baby 2 miatt készültem ki. Pedig 2 éve még izgalommal telve vártam György herceg érkezését, most pedig az a bajom, hogy Katalin hercegnő ilyen piszok mázlista: kisfiú után kislányt szült. Nem vagyok én normális!
Nem az a baj, hogy nem értékelem Balázst, ő miatta is sokat sírok, mert nem győzöm hálálkodni az égieknek, hogy van nekem! Ő életem csodája, életem értelme, legnagyobb szerelmem, akinek jelenléte a legfájdalmasabb perceimet is boldoggá teszi és mégis egy hálátlan dög vagyok, aki vágyik egy újabb gyermekre, egy pihe-puha újszülöttre. Megszakad a szívem, hogy nekünk ez ilyen nehezen akar összejönni és most semmi kedvem azzal jönni, hogy milyen igazságtalan az élet, mert már ebbe is belefáradtam.
Titokban reménykedem, hogy ez a hónap ugyanolyan szerencsés lesz, mint az előző lombikom utáni, amikor Balázs spontán fogant, de tudom, hogy ez a csoda nem történhet meg kétszer, már csak azért sem, mert most már velem is gondok vannak és valahogy a sors sem akarja, hogy ez összejöjjön nekünk. Úgy alakult, hogy(véletlenül) a peteérés környékére sikerült 2 éjszakát lefoglalnunk a Kolping hotelbe, erre én mit csináltam? Sikeresen felfáztam! Én, aki vagy 10 éve nem jártam így. Felfázással kétlem, hogy megmarad a bébi, ha egyáltalán megfogant.( Erről az igazán bababarát szállodáról írni fogok majd, mert ide tényleg érdemes gyerekkel menni, minden róluk szól :) )
Persze, a sors játszadozik velem, mert a hasam puffadása még mindig nem ment le a lombik óta. Ez volt 3 éve is és sajnos ez is hiú reményeket kelt bennem...Az a baj, hogy így a menstruációm megjövetele nagyon nagy csalódás lesz és attól tartok, teljesen ki fogok készülni...
Jaj, istenem, nem is tudom, mit írhatnék, amitől kicsit jobban éreznéd magad... Kívánom, hogy hamar elmúljon ez a rossz idôszak, szerintem te nagyon erős nő vagy, sikerülni fog nektek még egyszer!
VálaszTörlésKöszönöm. Én is erősnek hittem magam, de mégsem vagyok az...Mindenesetre nem adom fel!
TörlésOhh, kedves Andi, akár én is írhattam volna ezt. Nagyon megertelek! De hidd el, hamarosan jobban leszel, és hidd el, nem lesz semmi gond, és sikerülni fog. Azért, mert folytatod és nem adod fel, és ettől igenis erős vagy. Fel a fejjel! <3
VálaszTörlésKöszönöm Neked! Képzeld, én is megyek Fülöphöz augusztusban ;) Benne van most minden reményem. Tudom, hogy ő az, akinek segítségével a ti Kisbabátok is meg fog jövőre születni ;)
TörlésDe jó! :) igen, így lesz és Veletek is :)
TörlésNem hiszem, hogy szégyellned kellene magadat, teljesen természetes, ahogy érzel. Akkor bevallom neked, hogy annak ellenére, hogy van 4 élő gyerekem, és a fiam halála után is szültem egy egészséges babát, aki azóta 2 éves lett, továbbra is nagyon nehezemre esik a terhes nők látványa, az újszülötteket pedig nem nézem meg (családi körben nem született mostanában, akkor azért nyilván megerőltetném magamat). Mert továbbra is nagyon fáj.
VálaszTörlésDrukkolok, hogy sikerüljön újra! Akár kislány, akár kisfiú.:-)
Elhiszem :( :( :( Továbbra is úgy gondolom, hogy nincs annál rosszabb, mint egy gyermek elvesztése...
TörlésEzt a bejegyzést akár én is írhattam volna :( Nekem is vannak ilyen időszakaim, szerencsére mindig gyorsan sikerült kijönni a gödörből, és újult erővel folytatni. Kívánom, hogy Te is miharabb túllendülj ezen a negatív időszakon! Nagyon sok erőt és kítartás kívánok! Hamarosan sikerülni fog!! :)
VálaszTörlésKöszönöm. Az a baj, hogy egyszer fenn, egyszer lenn vagyok. Ma például jól vagyok, de ki tudja, mi lesz holnap...Kezdem újra a tornát-nehezen megy a visszaállás- hátha segíteni fog, de valójában csak egy újabb terhesség fog kihúzni ebből a mély gödörből ;)
Törlés