8+6 hét

Minden ok-s velünk!
Baba már 2 cm, szépen látszik a vérkeringés, szívhang és a végtag kezdemények.
Már csak 3 hét a kritikus első trimeszterből.
Hétfőn mehetek a kismama könyvemért. Alig várom!

Megjártuk Prágát

Megjöttünk Prágából. 

Imádom ezt a várost, kár lett volna kihagyni! 
Odafelé betértünk Kutna Hora-ba, ahol a híres csontkápolna van. Nem volt olyan nagy szám, mint hittem. Visszafelé megnéztük Telc városát, ahol szép színes, habos-babos épületek vannak. 

Több városba szerettünk volna betérni, de sem az időjárás, sem az idő rövidtésge nem tette ezt lehetővé.

Végig havazott és hideg volt, mínusz egy fok.

Természetesen nem bírtam ki és most is sokat gyalogoltunk.

Ráadásul végig rázkolódtunk az ezer éve megépített autópályán. Borzalmas volt! Elég bátor vállalkozás volt ez részemről. Tavaly busszal mentünk, úgy nem lehetett érezni. Előtte jó pár évvel voltunk már kocsival, de már nem emlékeztem erre a rossz minőségű autópályára.

Remélem nem ártottam a babának.
 
Holnap este megyek uh-ra. Nagyon izgulok megint.

Ma megint hányingerem és savam van. Prágában nyoma nem volt ezeknek a tüneteknek, ott csak a hasam fájt. 
A szagokra még mindig nagyon érzékeny vagyok, sok mindentől undorodom. 

Menjek vagy ne menjek Prágába?

Tegnap óta dolgozom megint.
Jobb így, mert kevesebbet agyalok.
Szerencsére, az émelygésem is csökkent, biztos a sok fekvés tette.

Beléptem a kritikus 8. hétbe, amitől nagyon féltem. Sok mindenkinek ekkor megy el a babája. Nem tudom, hogy van-e erre valami magyarázat, meg persze ez nem egy tudományos megállapítás. Én is csak így hallottam, meg sajnos pár ismerősömmel meg is történt a tragédia.

Ráadásul szombaton megyünk Prágába. Nem vagyok normális, de nem tudtam senkinek sem elpasszolni az utat.
Az orvosom elengedett, tehát nem is tudom, mit aggódom, viszont sokan ilyeszgetnek, hogy így fogom elveszíteni a babát.
Örlődöm!
Tudom, hogy egy jó ideig nem fogok babával eljutni a kedvenc fővárosomba, de nem akarok a babának sem ártani. Sohasem tudnám magamnak megbocsátani!

Jó lenne már túl lenni az első trimeszteren!

Nagyon ég a gyomrom mostanában. Sok szagot és illatot nem bírok elviselni. Undort érzek, de nem hányok. A kedvenc mosótablettám illatát sem bírom elviselni. Áttértem egy másikra.
Utálom a paradicsomot, pedig eddig télen sem tudtam  mellőzni.
Nagyon sokat járok pisilni. Majd leszakad a derekam. Szúrnak a petefészkeim. A mellfájdalmam csillapodott megint.
Álmosság, fáradtásg érzése viszont egész nap végigkísér.

Újabb hülyeséget csináltam valamelyik nap, alig merem leírni.
Megkaptam az Agolutint és felnyomtam a Crinone-t is, pedig a férjem szerint felváltva kellett volna( így kell áttérni a Crinone-ra). Másnap úgy fel voltam puffadva és olyan ideges, feszült voltam, hogy majdnem beleörültem. Estig nem jöttem rá, hogy mekkora hülyeséget csináltam, mert ugye egyik nap kellett volna a szuri, másikon a Crinone. Semmiképpen sem a kettő egyszerre...
Persze, ezek után jött a para, hogy megöltem a babát.
Nagyon remélem, hogy nem. Csak nem olyan ártalmas a progeszteron!

Tele vagyok reménnyel, ugyanakkor továbbra is rettegek.
Megtudtam, hogy még egy ismerősöm járt úgy, hogy a 8. héten volt, a 10. meg már nem volt szívhang.

Jó lenne már túl lenni az első trimeszteren!

Életem legboldogabb vagy legszomorúbb napja

Nagyon izgulok! Ma este megyünk ultrahangra, és bízom benne, hogy lesz már szívhang.
Próbálok hinni a csodában. Szétizgulom magam, egész nap imádkozom.

Boldog kismami akarok lenni!


Remélem meghallom ma életem legcsodálatosabb dallamát, a szívhangot!

Nagy nehezen eljön az este. Befújom magam azzal a parfümmel, melynek illatától a mai napig egyszerre jóérzés és borzongás fog el. Mellőzöm a szempillaspirált és elindulok.

A rendelő előtt megpillantok egy menő "kocsmát". Eldöntöm, hogy ha nem sikerült, akkor ott töltöm az éjszakát.

Reményekkel telve ülök föl a doktor úr székére. Elmondom neki, hogy jól gondolja meg mit talál, mert ez lesz életem legboldogabb vagy legszomorúbb napja. Majd azt is elárulom neki, hogy már ki is néztem a sarki kocsmát a bánatom enyhítésére.

Nagy nehezen megmutatja mit lát. A szívhangot nem hallottam, hanem láttam...
Életem legboldogabb napja lett ez a mai 

A baba jól fejlődik, háromszorosára nőtt múlt héthez képest.

Petezsák: 24,4 mm
Baba: 8,5 mm


A fenekem látványától megijednek, így áttérhetek a Crinone gélre. A Rutascorbint szednem kell továbbra is.
Szerencsére az UH feje ezúttal nem lett véres.

Megpróbálok többet nem aggódni, mert csak ártok a babának.
Most már tudom, hogy a tünetek nem mindig egyformán érezhetőek. Egyik nap feszül a cici, másik nap nem. A hő is folyamatosan ingadozik. A hasfájás sem utal rosszra. ( pár napja fájdogál)

Jövő héten már mehetek dolgozni és az előre kifizetett prágai utunkról sem kell lemondani.

Nagyon boldog vagyok, habár felfogni még nem igazán tudom.

Otthon közlöm a fórumos csajokkal/ fiúkkal a jó híreket, majd elkészítem életem első babás vonalzóját, ami persze rózsaszín. Kislányban gondolkodom továbbra is.

A szülés várható időpontja: 2013, június 6.

Nehezen telnek a napok

Popóm ég még mindig, de kibírom valahogy! A lényeg, hogy a baba jól legyen.

Sajnos maradandó foltot sikerült kreálnom. Életem végéig az első terhességemre fog emlékeztetni.

Minden este megyünk az ügyeletre beadatni az injekciót.

Nagyon nehezen telik ez az időszak.
Nem tudom, hogy várjam-e a keddet, vagy ne. Olyan jó kismamának lenni! Persze, én bízom abban, hogy minden a legnagyobb rendben lesz!!

A petezsák méretei is idegesítenek.  Egyik internetes oldalon azt láttam, hogy a CRL-nek 5+5 hetesen már 3mm-nek kellett volna lennie. Na de nem is idegesítem ezzel magam.
Kedden lesz egy gyönyörű dobogó szívecském, ez itt a lényeg.

Egyre rosszabb a gyomrom. Ég is, meg a kaja is sokszor kifordul a számból.  Ma már kétszer ki kellett köpnöm kedvenc ételeimet. Na, nem áltatom magam, lehet hogy csak az Agolutin okozza.

Annyira szeretném ezt a kisbabát!

Nagyon szép napom volt! Barátnőmék a 2 hónapos babával nálunk töltötték a délutánt. Olyan jó babaillatú volt minden! Kicsit elfáradtam, mivel rengeteg fincsi görög kaját készítettem.

Láz, hidegrázás esetén azonnal sürgősségi!

Voltam a sebészeten.
Kaptam valami gyógyszertári kenőcsöt meg panthenol-t. Ezeket kell nagy gézlapra kenni és a popsimra ragasztani.
Mondták, hogy láz, hidegrázás esetén azonnal rohanjak a sürgősségire! Persze, próbáltak nyugtatni, hogy ettől a sebtől nem fogok elvetélni
Egyébként fagyási sebem lett.
Jól elcsesztük!
Ezt van. Erősek vagyunk a babával együtt. Túl fogjuk élni!

Az egész fenekem egy nagy piros fájó folt

Ma reggelre az egész fenekem egy piros nagy fájó folt lett. Olyan mintha leégett volna.

Nem kockáztatunk többet, este elmegyünk az ügyeletre beadni. Biztos vagyok benne, hogy a férjem jól adta be, én rontottam el a jegeléssel.

A popsimat olyan szinten elintéztem, hogy az ügyeleten azt mondták, másnap sürgősen menjek a sebészetre. Kezdek rettegni, nehogy belázasodjak, mert megölhetem a Kicsikémet. Mekkora barom voltam!

Terhességi tüneteim azért vannak még. Napi 10 órákat alszom, napközben  is fekszem az ágyban.  Hiperaktív típus vagyok, emiatt furcsa.
Ezen kívül bő folyásom van. Ma már egy túros hófehér folyás is megkörnyékezett. Eddig sárgás volt. Nem viszket, nem büdös. Estére szerencsére megint sárga lett.

Egyébként meg tiszta ideg vagyok. Nem hiszek a sikerben és rettegek a keddi uh-tól.

Bele fogok örülni ebbe a gyerek témába!

Agolutin és újabb gondok

Az Agolutin egy progeszteront tartalmazó injekció, amit izomba kell beadni. Becsomosódhat és bepirosodhat a helye, ha nem megfelelően szúrják.  Emiatt elvileg csak szakember adhatja be, de meg szokták tanítani a férjeknek is, hogy ne kelljen minden nap kórházba, rendelőbe, ügyeletre rohangálni.

Tegnap a rendelőben megkaptam az első Agolutint, meg sem éreztem.

Ma este már a férjem fogja beadni. Kíváncsi leszek, hogy tudok-e majd utána háton feküdni. !!


A lányok a fórumon írták, hogy vegyek mirelit zöldséget és azzal borogassam a beadás helyét. Aztán eszembe jut, hogy nekem van itthon jegelő zacskóm, még a férjem herevisszér műtétjére vettük. Valahogy elkerüli a figyelmemet, hogy rakjak törölközőt is a jegelő alá...pedig megírták.
Még egy jó tanáccsal látnak el:  olyan 4-5 naponta érdemes váltogatni az oldalt, hogy a másiknak legyen ideje regenerálódni.

Már nem olvasom egy másik lány hozzászólását, aki figyelmeztet hogy csak néhány percig tartsam a zacsit a szuri helyén, mert könnyen hibernálhatom magam.

Este nagy nehezen rávettem a férjem, hogy beadja.
Röhögés és halálfélelem kombinációja volt az egész procedúra.

Utána befeküdtem az ágyba és jegeltem szépen. Amikor később felálltam, úgy éreztem, hogy valami jégtábla ragadt a fenekemre. Azt hittem, ott maradt a jég, de tévedtem. A popsimon tenyérnyi piros folt, aminek középen egy nagy bekeményedett barnás valami volt. Ezt elrontottuk..

Ezen kívül egy másik dolog is aggaszt.
3 napja csak akkor fáj a cicim, ha megnyomogatom.
A kék erek még ott vannak és tapintáskor a mirigyeket is érzem azért. Lehet elment a baba?

5+5 hét: Táppénz és bizakodás

Egész nap vártam az estét. Közben Czeizel Endre műsorait néztem vissza az interneten.

Rettegtem, nem akartam rossz híreket hallani.

Végre eljött az indulás ideje.

Szempillaspirált nem mertem használni, nehogy csúnyán elkenődjön ha netán sírás kerülne sor. Ez a babona végigkísérte a terhességemet.

Jó nagy dugó vezetett a belvárosi rendelőhöz, rengeteget idegeskedtem. Remegve szálltam ki az autóból. A férjem már ott várt. Mondtam neki, hogy ha eddig nem, akkor most biztos sikerült megölnöm a babát, annyit idegeskedtem a forgalomban.

Aztán bementünk. Visszapillantottam az autómra és megbeszéltem magammal, hogy örömmel, mosolyogva jövök innen ki.

Majd imádkoztam magamban, a mosdóban, kértem Istent, hogy segítsen....

Nagy nehezen sorra kerültünk.

Doktor úr elkezdi a vizsgálatot és örökkévalóságnak tűnik, mire megszólal. Majd jönnek a jó hírek:

Petezsák 14,9. CRL: 2,1 mm
Ma vagyok 5+5 napos terhes.

Viszont van egy kis gond, amit sejtettem is. Most is véres lett az uh feje.
Emiatt mától kapom az Agolutint, ami egy progeszteron injekció.
Emellett napi 3X2 Rutascorbint is szednem kell. Ez egy nagyon olcsó, C vitamin alapú tabletta, ami az én esetemben a vérzést hivatott csillapítani.

Szívhang jövő hét kedden. Addig táppénz és bizakodás.
Viszont én úgy érzem, hogy ez a baba velünk marad. Megpróbálok nem aggódni.
 

Segítség! Nyálkás szövetdarab van a wc papíron

"Ugye a nyálkás mini szövetdarab a wc papíron az a vetélés előjele?" Kérdezem a lányokat a fórumon. "Sajnos a mellem sem feszül már.  Holnap megyek Tanár úrhoz és minden kiderül.
Mindenesetre, a Crinone-t nyomom már, telefonban leegyeztettük."

Az biztos, hogy ha ez most nem sikerül( miután teljesen beletörődtem hogy nem lehet gyerekem, szépen éltem az életem, jól éreztem magam), akkor én fogamzásgátlót fogok szedni, hogy soha többé ne érjen ekkora csalódás. Ezt nem élném túl még egyszer.

Egyébként valahol még mindig bizakodó vagyok és úgy érzem, hogy a kislányom odabent van és marad is júniusig.

Majd a lányok megnyugtatnak, hogy a vetélés nem ilyen, ott sok vér folyik.
Most már abban reménykedem, hogy összeállt a bő fehérfolyásom és pisilésnél egyben távozott.

Nem vérzek, de a vetélés miatt ennek ellenére aggódom, mert ismerősömnél úgy ment el a baba 8 hetesen, hogy egy deka vér sem távozott. Persze, műszeres befejezés lett a vége.
Nem fáj semmim, ( max tompán nyilallgatok), nem vérzek és nem is fogok!
Reggel csináltam tesztet, a 25-ös full pozitív volt, tehát van még bőven hcg a véremben. Sajnos azt is tudom, hogy ez vetélés után sokáig benne van a vérben.

Holnap este minden kiderül. Addig is, fekszem az ágyikóban és nem megyek dolgozni. 

Egyszer fenn, egyszer lenn

Próbálom elképzelni ahogy a karomban tartom a gyerekem, szinte érzem az illatát!

Aztán rettegek, hogy nem marad velem a csodabébim, de próbálom elterelni a gondolataimat a vetélésről.

A bababoltban a férjemmel megvitattuk, hogy mit veszünk, hová rakjuk. Ez sokat javított a hangulatomon.

Simogatom a pocimat és beszélek az én kis tündéremhez. Próbálom enyhíteni a félelmeimet.
Nem tudom, hogy bejön-e ez a hozzáállás vagy sem, de azt tudom hogy a negatív gondolataimmal csak ártok a bébinek.

Másrészt egyáltalán nem vagyok nyugodt. Egyik pillanatban rózsaszínben látom a világot, a másikban meg rettegek. Elviselhetetlen vagyok ismételten!
Rettegek, mert nem tudom elhinni, hogy 5 év szenvedés és csalódás után babát várok. Nem tudok bízni a sikerben. Ideges leszek, majd miután észhez térek, rájövök(egy újabb biztató jel után), hogy pont ezzel ártok a picinek. Szóval ideges vagyok amiatt,hogy ideges vagyok.

Nem tudom, hogy lehet átvészelni az első heteket.

Sajnos tudom, hogy a szívhang sem garancia, mivel több ismerősömnek szívhang után ment el a baba.

Most picit megnyugodtam ismét, mivel szédelegtem és megmértük a vérnyomásomat: 84/46. Baromira alacsony, nekem 125 körül szokott lenni. A szuper google elhitette velem, hogy ez bizony egy természetes terhességi tünet, tehát most megint nagyon happy vagyok.
Sajnos, nem tudom, meddig tart...

Próbálok pozitív lenni

Próbálok pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Ma már egy bababoltba is benéztem.

Úgy döntöttem, hogy mellőzöm a tisztasági betétet ezentúl és csak sötét bugyikat fogok hordani. Elegem lett a hüvelyváladék elemzéséből.

Vettünk végre egy Clearblue tesztet is, ami kiírta hogy pozitív és a lehető legmagasabb értéket mutatta: 3+, ami azt jelenti, hogy több mint 5 hetes a terhesség. Nagyon boldogok voltunk ma reggel!

Még nem rókáztam, de a nap nagy részében émelygek:) 

Aggodalmak

Nagyon aggódom. Baj, ha feszül a hasam, vagy fáj a fejem, de az is, ha nem.

Örülök az émelygésnek. Ma például egy falat rendelt kaja után majdnem hánytam. Ezután csak a mustáros kenyér csúszott.

Hosszú és nehéz ez az időszak. Persze, valahol tudom, hogy az én Csodababám velem fog maradni. Sokan írtátok, hogy itt csak akkor lesz nyugalom, ha hazafelé tartok a kórházból a bébivel a karomon.( most már tudom, hogy nyugalom sohasem lesz már)

Nagyon félek

Rettegek wc-re menni nehogy megint vért találjak a betéten vagy a wc papíron.

Örülök, ha picit hányingerem van.

Ráz a hideg és leesett a hőm. Nagyon félek...

Ma reggel viszont 2 bombaerős csíkom volt. A férjem kedvéért csinálnom kellett tesztet és emailben el kellett küldenem neki felülvizsgálatra. Végre nagyon meg volt vele elégedve.

Ugye velem marad a baba?

Vajon normális a hőingadózás? Keresem a goggle-ba a válaszokat.

Előbb rázott a hideg és megmértem a hőmet: 36.4. Gyors befeküdtem az ágyba felmelegedni. Kicsit később 36.6-ra ment fel, most meg már megint 37 mint tegnap. Kikészülök ettől!
Majd olvasok pár hozzászólást és megnyugszom, mert kiderül, hogy elég sok mindenkit ráz a hideg a terhesség elején. 

Közben a lányok a fórumon nyugtatgatnak és kérik, ne figyeljem a tüneteket, ne mérjem a hőmet, ne olvassgassak a neten. Győzködnek, hogy menjek be a BMC-be, nézessem meg magam szakemberrel. Milyen igazuk van!!!

Majd bejelentkezem a Tanár úr magánrendelésére. Végre megjött az eszem!!!

Első ultrahang- bízzuk a természetre...

Nem bírtam magammal és kerestem egy magánorvost a közelben. Este tudott fogadni.

Nagyon nyugodt voltam, mert tudtam, hogy babás vagyok. Rossz hírekre egyáltalán nem számítottam.

A férjem nem akarta magát beleélni és el sem hitte, hogy terhes vagyok, de azért elkísért az ultrahangra.

Van petezsák, persze nagyon pici. Ujjal kitapintotta és hasi uh-val is látta a babát, aztán a hüvelyin is megmutatta. Egy bébi biztos van, a többi fekete pontban nem biztos...

Örültem nagyon, de aztán jött a fekete leves.
Tiszta vér lett a kesztyűje, miután benyúlt levenni a mintát a rákszűréshez...Megrémültem..
Van valami gyulladás a méhnyak körül. Ő szerinte, ez már rég ott lapul. Csodálkozott, hogy szex után nem véreztem soha, mert most a kenetnél igen. Érdekes, hogy senki nem vette ezt eddig észre, és nem is kezelte.
Próbált megnyugtatni, hogy ha meg tudott így fogani a pici, akkor vetélést már nem okozhat, de majd a természet úgy is eldönti, semmit sem lehet tenni.

Na, ez a különbség egy nőgyógyász és egy meddőségi szakember között! Miközben a nőgyógyász a természetre bízza a baba sorsát, egy meddőségi orvos mindent elkövet annak érdekében, hogy megmaradjon a baba. Természetesen vannak kivételek, ez nem vonatkozik mindegyik orvosra.

Ilyet mondani egy olyan párnak, aki már több éve vár a babára! Utólag felháborítónak és felelőtlennek tartom! Még jó, hogy volt mögöttem annyi tapasztalat, hogy ezt nem hagytam annyiban, de mi van azokkal az emberekkel, akik hallgatnak az orvosukra és nagyot néznek, amikor megtörténik a baj?

Megbeszéltük, hogy 3 hét múlva megyek szívhangra. Addigra már meglesz a rákszűrés és a mostani levett minták eredménye is.  Utólag lemondtam a megbeszélt időpontot.

Megtörtént a várva várt CSODA :)

2012. Október 1-je. Nem gondoltam volna, hogy a csoda velem is megtörténhet.

Munkahelyi kiránduláson voltunk, jó sokat idegeskedtem aznap délelőtt.

Úton hazafelé, azon gondolkodtam, hogy ideje lenne egy tesztet csinálni, nehogy véletlenül cisztám legyen, amit kezelni kell.

Délután volt már, amikor elővettem a tesztet. Most az egyszer egyáltalán nem reménykedtem.
Még álmomban sem gondoltam volna, hogy két csík lesz rajta. Kezem-lábam remegett, nem mertem örülni..
Olyan sokat csalódtam már.

Nem szóltam a férjemnek, személyesen akartam átadni neki. Már évek óta van itthon egy pár rózsaszín  nyúlformájú bébicipő, amit erre a jeles eseményre tartogattam. ( A férjem imádja a nyulakat. A cipő színe azért rózsaszín, mert akkor még csak kislányban tudtam gondolkodni) Alig találtam meg, mivel jó mélyen eldugtam az egyik fiókba, hogy ne is lássam, ne fájdítsa a szívemet.

Ezt írtam a fórumra:

"Nem tudom még, hogy álmodom-e vagy igaz, ami velem történt pár perccel ezelőtt.

5 napja késik, úgy voltam vele, hogy bekavartak a hormonok. Tegnap, tegnapelőtt a WC papíron láttam csak borsónyi barna foltot.

Csináltam egy tesztet, ami POZITÍV lett. Nem hiszem el! Alig voltunk együtt ebben a hónapban, ezerrel tornáztam, iszogattam.

Nem merek másikat csinálni, nehogy csalódjak.

Szerintetek nyomjak egy kis progeszteront a biztonság kedvéért? Orvos még most úgy sem foglalkozna velem, rátok hallgatok.( a minimális barna miatt)"

Később mégis csináltam egy másik tesztet is, ami már 25-ös érzékenységű volt. Pozitív volt az is :)