Egész nap vártam az estét. Közben Czeizel Endre műsorait néztem vissza az interneten.
Rettegtem, nem akartam rossz híreket hallani.
Végre eljött az indulás ideje.
Szempillaspirált nem mertem használni, nehogy csúnyán elkenődjön ha netán sírás kerülne sor. Ez a babona végigkísérte a terhességemet.
Jó nagy dugó vezetett a belvárosi rendelőhöz, rengeteget idegeskedtem. Remegve szálltam ki az autóból. A férjem már ott várt. Mondtam neki, hogy ha eddig nem, akkor most biztos sikerült megölnöm a babát, annyit idegeskedtem a forgalomban.
Aztán bementünk. Visszapillantottam az autómra és megbeszéltem magammal, hogy örömmel, mosolyogva jövök innen ki.
Majd imádkoztam magamban, a mosdóban, kértem Istent, hogy segítsen....
Nagy nehezen sorra kerültünk.
Doktor úr elkezdi a vizsgálatot és örökkévalóságnak tűnik, mire megszólal. Majd jönnek a jó hírek:
Petezsák 14,9. CRL: 2,1 mm
Ma vagyok 5+5 napos terhes.
Viszont van egy kis gond, amit sejtettem is. Most is véres lett az uh feje.
Emiatt
mától kapom az Agolutint, ami egy progeszteron injekció.
Emellett napi 3X2 Rutascorbint is szednem kell. Ez egy nagyon olcsó, C vitamin alapú tabletta, ami az én esetemben a vérzést hivatott csillapítani.
Szívhang jövő hét kedden. Addig táppénz és bizakodás.
Viszont én úgy
érzem, hogy ez a baba velünk marad. Megpróbálok nem aggódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése