Próbálok hinni a csodában. Szétizgulom magam, egész nap imádkozom.
Boldog kismami akarok lenni!
Remélem meghallom ma életem legcsodálatosabb dallamát, a szívhangot!
Nagy nehezen eljön az este. Befújom magam azzal a parfümmel, melynek illatától a mai napig egyszerre jóérzés és borzongás fog el. Mellőzöm a szempillaspirált és elindulok.
A rendelő előtt megpillantok egy menő "kocsmát". Eldöntöm, hogy ha nem sikerült, akkor ott töltöm az éjszakát.
Reményekkel telve ülök föl a doktor úr székére. Elmondom neki, hogy jól gondolja meg mit talál, mert ez lesz életem legboldogabb vagy legszomorúbb napja. Majd azt is elárulom neki, hogy már ki is néztem a sarki kocsmát a bánatom enyhítésére.
Nagy nehezen megmutatja mit lát. A szívhangot nem hallottam, hanem láttam...
Életem legboldogabb napja lett ez a mai
A baba jól fejlődik, háromszorosára nőtt múlt héthez képest.
Petezsák: 24,4 mm
Baba: 8,5 mm
A fenekem látványától megijednek, így áttérhetek a Crinone gélre. A Rutascorbint szednem kell továbbra is.
Szerencsére az UH feje ezúttal nem lett véres.
Megpróbálok többet nem aggódni, mert csak ártok a babának.
Most már tudom, hogy a tünetek nem mindig egyformán érezhetőek. Egyik nap feszül a cici, másik nap nem. A hő is folyamatosan ingadozik. A hasfájás sem utal rosszra. ( pár napja fájdogál)
Jövő héten már mehetek dolgozni és az előre kifizetett prágai utunkról sem kell lemondani.
Nagyon boldog vagyok, habár felfogni még nem igazán tudom.
Otthon közlöm a fórumos csajokkal/ fiúkkal a jó híreket, majd elkészítem életem első babás vonalzóját, ami persze rózsaszín. Kislányban gondolkodom továbbra is.
A szülés várható időpontja: 2013, június 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése